Bonn-bon-os doboz

Egyre nehezebb elkezdeni egy új bejegyzést, de gondolom ez természetes, mert most már nem könnyű új dolgokat írni a mindennapokról. Ráadásul 2 hétvégét itthon töltöttem egyhuzamban:) ami nagyon jó volt. De ami most a végső lökést megadta és a billentyűzetre kényszerített, az a drága húgom.

Most kaptam meg egy kis csomagot, amiben apuék küldtek nekem néhány dolgot. Pl egy kiskártya megnagyobbító valamit, hogy a kiskártyát a telefonomból be tudjam rakni a notebook-ba, 1000 köszi érte. :) És a tesóm írt nekem egy levelet is, és gondoltam így nyilvánosan köszönöm meg Neked, Lylla, hogy egy kicsit megpityeregtettél. :) Nagyon örültem neki, köszönöm szépen!!! Ja, meg köszi a csokit is!
Nagyon büszke vagyok ám a tesóimra! A Lylla annyi mindenbe vágott bele, hogy csak ámulok milyen nagylány lett! És már konfrotáldik is:) Nagyon drukkolok Neked, hogy összejöjjön, amit szeretnél és nagyon büszke vagyok Rád!
A Luca, meg már iskolás és jó sok piros pontja van! Mondjuk jól be is van táblázva a napja, de minden erőfeszítésnek meg lesz az eredménye! Amúgy amikor a mindennapi stressz kicsapódik az (általában rém)álmaimban, akkor mindig a húgaimat kell megmentenem. Tegnap is velük álmodtam, tiszta őrület!

Az igazat megvallva már most látom előre, hogy ennek a post-nak nem lesz olyan szépen felépített íve, mint a többinek, csak leírok még néhány random gondolatot vagy eseményt. Szóval tekintsetek úgy erre a bejegyzésre, mint egy Bonn-bon-os dobozra:)

Néha alig tudok előrehaladni a munkámmal, máskor meg levegőt is alig kapok. De igazából ezt élvezem, amikor pörögnek körülöttem a dolgok. Bár az elmúlt bő egy hétben, amióta nem jelentkeztem, nem voltam mindig a helyzet magaslatán. Nem jutottam el ugye az Oktoberfest-re, aztán az egyik TN-emet fel kellett függesztenem, mert a menedzser rá jött, hogy mégsem állnak úgy munkával, hogy egy gyakornoknak rendes munkát tudjanak adni. Pedig már ki is választották a gyakornokot Venezuelából, és egy nagyon király Technical Traineeship lett volna Berlinben! Ez asszem múlt szerdán volt, reggel. Az a nap a főnököm, Laurita számára is jól indult, mert kiderült, hogy az egyik német gyakornokunk nem kapott vízumot Szingapúrba. Úgyhogy erős késztetést éreztem, hogy szépen hazamenjek, és visszafeküdjek, ha nem is aludni, de legalább Jóbarátokat nézni. Amit mellesleg sikerült végre eredeti nyelven megszerezni!!!
(ja, a gyaki ma turista vízummal elutazott Szingapúrba, és még bízunk benne, hogy meg tudjuk oldani a problémát, és mielőtt megkérdezitek, igen, a cég kifizeti neki)

A csütörtök megint érdekes volt, mert reggel fél 8-kor megérkezett az új gyakornokunk Brazíliából, ami nagyon király! A gáz csak az, hogy mire 9-kor (na jó egy kicsivel utána) megérkeztem az irodába, már 4 nem fogadott hívás várt tőle (Anruf in Abwesenheit:) ) mert épp nem ment ki elé senki a reptérre. Miután körbetelefonáltam a fél bonni AIESECet, kiderítettem, hogy e-mailben értesítették szegény gyakit, hogy inkább bent várják őt a városban. Csakhogy mire az e-mailt megkapta, már réges-rég úton volt. Nyilván ez nem eget rengető probléma, de azért mégis gáz. Mert én teszem a dolgomat, és mégis becsúsznak ilyenek, és a felelősség meg az enyém. De hál'istennek minden ok.

A hangulatom igen erősen befolyásolja a német tudásomat. Néha van olyan, hogy egy épkézláb mondatot nem tudok összerakni, és olyan banális dolgokat nem értek meg, hogy az már nem is igaz! Ma mondjuk egész jól ment. Annyira, hogy majd' egy órába telt, mire a szótáramat átállítottam angolra.

Ma vettem feltöltő kártyát a telefonomhoz. Az ALDI-ban:) Mert nagggyon olcsó, yeeeehaaa!

A mai napom is jól indult, mert amikor beléptem az irodába, a kezem még a kilincsen volt, amikor már csörgött a telefonom. Aztán a gépem 4szer indította újra magát 9 és 9:15 között, és a nap folyamán többször nyomtam meg a Ctrl+Alt+Del billentyűket (ami németül Strg+Alt+Entf), mint bármelyik másikat.:) Ja és el is áztam. Ja és a múlt héten romlott el a telefonom, az mp3 lejátszóm és a fényképezőm:) Szóval a notebook-hoz alig merek hozzáérni! Na és a pech sorozat egyik csúcspontja volt, amikor múlt pénteken az egész délelőtti munkám elszállt, mert lefagyott a gépem. NA, remélem nem felejtettem ki semmit.
Ennek ellenére gyűlnek a TN form-jaim és kilátásban van még néhány, de nem akarok elkiabálni semmit. Mint kiderült, még akkor sem biztos, ha már megvan a gyaki:(

Tettem egy örömteli felfedezést is! A minap rájöttem hogy néhány vonaljegyről le tudom törölni a dátumot és az időt, így újrahasznosíthatóvá válnak. Ennek a környezetvédelmi jelentőségét nem kell kifejtenem, védi a dél-amerikai esőerdőket, és közvetett módon csökkenti a pingvinek elvándorlását. És megspórolok 2,40-et:) De rengeteget szoktam sétálni is, mostanában mindennap majdnem hazáig sétálok. Először csak a villamos helyett, most már majd' másfél órát sétálok, mert a hídon mindig gyalog akarok átmenni. Imádok sétálni a Kennedybrücke-n (Kennedy híd, de azt nem tudom miért), mert gyönyörű onnan a kilátás!

Na megyek lassan, ha eszembe jut még valami, akkor holnap kiegészítem!
Pusszantás!