Der erste Schnee in Bonn

Egész héten mindenki (értsd minden német NRW tartományban) be volt sózva, hogy a hétvégén havazni fog. Ami ritka errefelé. Állítólag itt nem nagyon marad meg a hó (alapos közvéleménykutatást készítettem, amikor azt fontolgattam, hogy milyen magas lehet a csizmám sarka:P)
Hát ma este kicammogtam a konyhába teáért, kikukkantottam az ablakon és minden csupa fehér! Végre leesett az első hó Bonnban is. Szép csendes hóesés. Ez kell a karácsonyi hangulathoz, nem az égőkkel kipuccosított utcák. Mondjuk azok sem csúnyák:) Nem mondom, hogy holnap szánkóval megyek dolgozni, de azért meghozta a kedvem a karácsonyozáshoz:) Mondjuk mindenhonnan az ordít rád, hogy "Vedd meg mer' karácsony van" és "vegyél nyolcat és a kilencediket ajándékba kapod" (csak mert karácsony van:P) Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a németek nagyon értenek a csokoládéhoz. Hát karácsonykor mégjobban! Már jóideje olyan karácsonyi csodákkal vannak tele a boltok, hogy korábban ilyet el sem tudtam képzelni. A gyerekcsokitól a luxuscikkekig minden van!



















De a karácsonyi hangulathoz mégis csak hóesés kell. Meg marcipános-narancsos-fahéjas tea:)

Hamburg, Bréma, Ostsee

A november 15-16-i hétvégén csináltunk egy szép kis északi túrát, meglátogattuk Brémát, Hamburgot és a Keleti-tengert. Íme:

Na miről híres Bréma? Hát a brémai muzsikusokról! Én imádtam azt a mesét! Ki gondolta volna, hogy egyszer "élőben" is látom őket:)








Ez a szobor a város jelképe, és elég sokféle formában jelenik meg a város utcáin...


















egy modernkori adaptáció...













Szerintetek felültünk rá? :)








A város is nagyon szép, hangulatos régi épületekkel:









Bréma után elmentünk az Ostsee-hez.







Ahol mocskosul hideg volt és fújt a szél:)













de nem baj, a német kollégák így is megtalálták a strandolás módját.










Hamburgba jól átfagyva este érkezünk meg. Ez lett az egyik kedvenc német városom! A város amúgy egyáltalán nem drága, a szállásért pl 20€-t fizettünk egy hotelban, saját (és tiszta!!!!) fürdőszobával.



Vasárnap 12 €-ért elmentünk hajókázni a város csatornáin és a kikötőben!

ezek raktárak ám:)

Nagyon sokféle és fajta hajót láttunk a missisipi-járótól kezdve a kalózhajón át (ok, úgy nézett ki) a luxus hajókig (igen, valakinek yacht-ja is van:P) sokba be is lehetett menni. (nem apu, 3:2 arányban győztek a lányok, úgyhogy kihagytuk)

És most jönnek azok a képek, amelyek láttán minden külkeres szíve megdobban. De legalább is görcsberándul a gyomra. Mindannyian emlékszünk azokra a szépségekre, hogy "ki viszi el a balhét, ha a konténer a hajókorlátnak erre vagy arra az oldalára esik" stb :) És ezt 3 nyelven tanultuk:)






Na, ekkorák a konténerek...

...ekkorák hajóra rakva...

...és ekkora a hajó. Ami 24 órát áll a kikötőben, ennyi idő alatt lerakodnak róla és vissza. Tök jó volt látni, ahogy a gépek tologatták a "kis dobozokat"

Ja, és nem mellesleg, miután leállítják a motorját, fél óra alatt áll meg. Szépen végig lehetne vele szántani a dokkot:)





Viccet félretéve, Európa egyik legfontosabb kereskedelmi kikötőjében jártunk, és jó érezni, hogy van is valami amögött, amit tanultunk. Egész meghozta a kedvem az angol szigorlathoz. De ne izguljatok, már elmúlt, csak addig tartott, amíg a kikötőben voltunk:) Meg meséltek arról, hogy hogyan javítják a hajót a vízen, meg hogy emelik ki és, hogy ehhez honnan hova szivattyúzzák át a vizet stb, de már elfelejtettem... Meg azt is mondták, hogy a kikötőben folyamatosan áramoltatják a vizet asszem 6 km/h sebességgel. (de a szám adat nem biztos, mert lehet hogy ezt is elfelejtettem:P) Aztán csináltam még néhány romantikus képet a vízen és a rozsdás darukon megcsillanó napsugárról:P

































Aztán találtunk egy fél templomtornyot (olyan mint a kölni dóm, csak kicsiben), ahova felmentünk lifttel. Természetesen a leggenyább időben, úgyhogy hitbuzgó turistaként csak csináltunk néhány képet aztán csá:

Állatkert

Na ilyet még nem csináltam. Most az irodából írok:) A fönököm egy konferencián van és a pénteket elég sokan kivették, úgyhogy most ráérek dobni egy pár sort. Meg véletlen rá jöttem, hogyan lehet ékezetet elövarázsolni a német billentyüzetböl. De hosszú ü meg ö az nincsen, amint azt a mellékelt ábra is mutatja. Amúgy már teljesen elszoktam a magyar billentyüzettöl, és amikor hazamegyek és bekapcsolom a notebook-omat, keresgélnem kell a betüket:)

A munka amúgy mostanában elég stresszes. Kicsit para, hogy "le tudom-e szállítani" a gyakornokokat idöben a manager-eknek. Mert könnyü kitalálni, hogy gyakornokot akarnak december 1-töl. Csak ahhoz nekik is dolgozniuk kéne egy kicsit és nem 3 hét alatt költeni egy JD-t (állásleírást). Két pozícióra is elküldtem november elején a kiválogatott jelentkezési anyagokat, és azóta ök még egyetlen interjút sem voltak képesek csinálni. Pedig nekik tényleg csak a 4-5 legjobból kell kiválasztaniuk azt, akivel dolgozni szeretnének. Nyilvánvalóan már január 1-töl, nem decembertöl. :) Egy másik pasas meg nem akarta, hogy értesítsem az EP-ket, hogy nem lettek kiválasztva a pozícióra, amig a kiválasztott gyaki meg nem érkezik és alá nem írja a szerzödést. Mondjuk nálunk nem kell az EPknek elküldeni az Acceptance Note-ot ahhoz, hogy interjúzhassanak velünk, csak akkor ha kiválasztottunk valakit. Ami jó, mert rugalmasabbá teszi az egész folyamatot, csak rajtam lesz nagyobb felelösség. De akkor is, nem hagyhatok lógva majd két hónapig egy gyakit. (hello IXQPS) Mi az szent sz@rt képzel ez magáról? Egy másik meg nem volt képes fél órát rászánni, hogy kitöltse a JD-t, csak elküldött nekem egy álláhirdetést a Telekom oldaláról NÈMETÜL, hogy fordítsam le és töltsem ki a TN formot. amikor meg megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ez nem így megy (ö a felelös a gyakorlati helyért, én meg a gyakornokért) meg egy hivatalos dokumentumot nem lehet így kezelni, akkor egész pontosan megzsarolt, hogy nem kell neki gyakornok. Ja és azzal érvelt, hogy azért én töltsem ki a JDt, mert én jobban ismerem a saját formunkat. És magát az állást????? Hát basszus egy ekkora seggfejnek rongybabát nem adnék a kezébe, nehogy AIESECes gyakit. Na ja, nagy az Isten állatkertje... és alacsony a kerítés...:)

De: Impossible is nothing! Kevesebb, mint 3 hét alatt idehozok egy gyakit Brazíliából, néhány órája kaptam meg a hiányzó doksikat, úgyhogy december elején kezdhet is. Mondjuk Brazíliával könnyü, mert tudják kezelni az idegen nyelvü (értsd angol!!) dokumentumokat, digitális formában is, úgyhogy viszonylag könnyen fel tudtam gyorsítani a dolgokat. Na Ukrajna pl már más tészta. A gyakornokot már augusztusban kiválasztottuk, és azóta folyamatosan intézzük a dolgokat, de nekik minden eredetiben, postán kell stb. És két hét alatt érkezik meg oda egy levél... Aztán meg a válasz még ugyanennyi. Az egyik papírra azt mondták 6 hét alatt készítik el. Na erre én felhívtam a követséget Düsseldorfban és mondtam nekik, hogy 4 hét alatt is jó lesz, köszi. És láss csodát:) Mindent el lehet itt intézni, bár néha kikészít, hogy milyen merevek ezek a németek.

A héten meg csinálnom kellett egy beszámolót a cég gyakornoki programjáról. Illetve Laurita-nak kellett, de aztán nekem is jutott belöle. Látjátok, milyen jó, gyakornoknak lenni? (na igen, ezt most tuti cinikus betütípussal írnám, ha lenne ilyen) Méghozzá annak az embernek a kérésére, aki a magenta piramis leges-leges legtetején ül néhány cimborájával, minden doksin ott van a neve, és mindenki holtan esik össze, ha kap töle (illetve nagy valószínüséggel a titkárnöjétöl) egy e-mailt:) Hello nagy hatalmi távolság:) (Hohe Machtdistanz:P)

Na, lassan megyek vissza dolgozni, mert nem akarok megint itt éjszakázni. Utállom, hogy most már sötében megyek haza. Na jó, a karácsonyi fények szépek, de hol van az még. Ja, most esett az elsö hó Bonnban. Illetve nem csak hó volt, hanem esö meg jég is. Brutál idö van. Illetve csak volt. Néhány perce olyan (jég/hó/esö)vihar volt, hogy ki sem lehetett látni, erre most meg süt a nap. Reggel, becsuktam az erkélyajtómat, semmi, és mire elértem a bejárati ajtóig, olyan felhöszakadás kerekedett, hogy mozdulni is alig bírtam. Na igen, ez volt a büntetésem, mert úgy gondoltam, ma reggel a késöbbi busszal is bemehetek dolgozni:)

Erinnerung

Ma volt egy Zwischenfeedback meetingem az egyik főnökömmel. Nem Laurita-val, hanem Frau Fritsch-el, aki a HR részleget vezeti. Teljesen kiment a fejemből. Bementem reggel az irodába, és 9:45kor csilingelt az outlook, hogy 15 perc múlva meetingem van. Még augusztusban egyeztettünk időpontot és egyszercsak csilingelt. Erinnerung, Erinnerung! Köszi, az emlékeztetést, hogy a gyakorlatomnak a fele már letelt. És valóban. Holnap lesz 15-e, épp 3 hónapja kezdtem. Basszus, innentől kezdve több van mögöttem, mint amennyi előttem. Kezdhetek visszaszámolni. Egy pillanat volt az egész. Még egy pillanat és Kalocsán fogok ülni a szobámban, értetlenül pislogva ki a fejemből, hogy "wtf". Mit keres itt ez a bőrönd? Airport Bonn/Cologne? Hogy is kerül ide ez a címke? Na ez sokkoló. Ja-ja nagyon gyorsan el fog telni. :(

Amúgy a munkámmal nagyon elégedettek voltak. Szeretem én is a munkámat. Magabiztosan dolgozok, ami egyben azt is jelenti, hogy a meglepetés ereje, az már elmúlt. Nem unalmas a munka, egyáltalán nem, csak már tudom, hogy mikor mire számíthatok. (bár, amikor múlt héten este negyed 8kor elküldtem egy e-mailt az egyik német kollégámnak és egyből válaszolt rá, na az mondjuk egy kicsit meglepett, de legalább megnyugodtam, hogy nem csak a gyakornokok dolgoznak a cégnél:P) Reggel indiaiakkal kezdek és este latinokkal fejezem be a munkát:) Ez aztán az élet!!!
Mondjuk az kicsit rossz, hogy ebben az épületben egyedül vagyok. Most már nagyon sok barátom van Bonnban, de ők máshol dolgoznak. Általában a DHL-nél, na igen, global partner. Na a múlt héten nagyon hiányoztak! Nincs semmi bajom a németekkel, de azért mondjuk jó lenne velük ebédszünetben összefutni. De ezen a héten a mi részlegünkre 4 új német gyakornok is érkezett, úgyhogy erőre kapott a fiatalság. Meg jött egy új állandó kolléga is, aki szintén fiatal. Szóval a hiányérzetem egy kicsit alábbhagyott:) Ja, 5 munkanap alatt megeszünk egy fél kilós kávét. Mondjuk már vagyunk rá heten, de azért mégis.

Azért van ilyen "világvége" hangulata ennek a bejegyzésnek, mert megint elment egy jó barátnőm, Dina. Vagyis holnap reggel utazik haza, Kazahsztánba. Szomszédok voltunk (még vagyunk egy fél napig) ő a másik Drachenfelsweg lakásban lakik. Nemrég jöttem haza, eddig nála voltam. Csinált egy kis búcsúvacsit, meg segítettem neki összepakolni. Hát, rohadt egy érzés! Olyan hamar összebarátkoztunk és isten tudja mikor találkozunk legközelebb. Utálom ezt, mindig ez van. Mondjuk Dinanak ez volt a 3. farewell party-ja a héten. Szerdán este volt a hivatalos (a Shaker's-ben, ami az egyik kedvenc helyünk, igen-igen, szerdánként ladies' night, 3,5€ a koktél:P) Csütörtökön meglepetés bulit szerveztünk neki, ahol Paula brazil vacsit főzött (isteni volt) és igazi brazil Caipirinha-t ittunk. Meg Caipirinha-t. És Caipirinha is volt:) Ma pedig Dina készített vacsit. Ő az én Starbucks cimborám. Kis vasárnap délutáni chill out. Kávé, süti és Bonn...

Kíváncsi vagyok legközelebb melyik Starbucks-ban futunk össze! Választék az van bőven:)

Na, elteszem magam holnapra, kialszom magamból a dühöt és a szomorúságot...

"Bonjour" és "Merci" újra

Ezúttal Luxembourg-ban.

Ahol mindegy, hogy franciául, angolul, németül vagy hollandul szólalsz meg, válaszolni fognak neked azon a nyelven, amelyiken kérdeztél. Nagyon klassz lehet egy ilyen országban felnőni, irigylem azokat akiknek ez megadatik. Akarom mondani, motiváló büszkeséggel tölt el:)
Szóval Luxembourg. Multi-kulti, de nagyon francia is. Amellett, hogy minden franciául van kiírva (a legnagyobb betűkkel, aztán alatta ott van a többi:P) az alábbi anekdota is ezt bizonyítja.

Mivel szombaton voltunk, délelőtt belebotlottunk egy piacba is az egyik téren, ahol többek között különleges mézet és mézből készült csodákat lehet venni (de jó annak, aki szereti a mézet), úgymint tusfürdő, testápoló, gyertya stb. Kizárólagosan multi-mentes házi környezetből természetesen. Tehát a mézes bácsi szépen felsorakoztatta a mézescsuprait a kis standján. Az összes méz 4,5€ kivéve egyetlen egy üveget, ami 1€. Mondjuk az nagyobb is, mint a többi, zavarosabb és nem is olyan szép színű. A "túlfizetett" gyakornokok nyilván az 1€-s változatra ugranak rá, nem szem elől tévesztve az ár-érték/méret arányt, ami ez esetben már kezdett megközelíteni a mi rezervációs árunkhoz:). Erre a mézes bácsi rohan hozzánk: "Nem, nem, az nem eladó! Fúj, az nem ehető!" Azt csak mutatni hozta, hogy milyen csúnya. Azt a német méhek csinálták. A másik szépet, na azt a francia méhek! Hát nem imádnivaló???

Luxembourg-ba kőkenény 15€-ért jutottunk el. 5-en mentünk Trier-be Schönes Wochenende Ticket-tel, ami ugye 7€ fejenként egész nap, oda vissza, Trierből pedig egy speckó Luxembourg Ticket-tel 8€-ért. A vonatunk 5:27-kor indult Bonnból. A csavar a dologban az volt, hogy szombaton az első busz és vili 5-kor indul, amivel én épp lekéstem volna a vonatot. Marad az éjszakai járat. Az utolsó éjszakaival szintén lekéstem volna, úgyhogy marad az utolsó előtti meg a 3 órai kelés. Mondanom sem kell Christian, a perui lakótársam arról a buszról szállt le, amelyikre én fel:) Na ja, melegváltás. :)

Reggel 10 előtt már Luxembourgban voltunk. Igazán csak akkor fogtam fel, amikor a jegyellenőr azt mondta, hogy "Merci". Végre, végre, végre, megint francia! A város gyönyörű, úgyhogy beszéljenek a képek!



Itt is ősz van:) Igazából mázlink volt, mert az időjárás már napok óta német (értsd scheisse), de a hétvégére kisütött a nap, csak a mi kedvünkért.





















A városban vannak modern épületek, puccos utcákkal és exkluzív boltokkal (ahova csak bekukkantani volt pénzünk:P)













És emellett vannak hangulatos utcácskák:



És amit még imádok Luxembourg-ban, az az, hogy "emeletes". Gyönyörű a város, a hegyeket-dombokat viaduktok kötik össze (meg völgyek:P -azért írok le ilyen evidens dolgokat, meg ehhez is volt szerencsénk, de ne rohanjunk ennyire előre)











Aztán az EUnak is sok cókmókja van itt. Amik szépen rajta is vannak a térképen, még fénykép is van róluk. Pl: EU Bizottság, Parlament, Bíróság, Befektetési Bank. Szóval elmásztunk megnézni őket. DE! Valaki, légyszi, aki nem puskázott Káldynénál (könyvből tesztet:P) mondja már meg nekem, hogy ezek miért nincsenek kész? (ok, kivéve a Befektetési Bankot - legalább látjuk mibe fektetnek be) Nagyjából már készen vannak, de azért még van egy kis építési terület feeling-je a dolognak. Meg el is van kerítve. Elméletileg. De hát, ha a kordonok között 40 centi rés van, az gyakorlatilag nem tekinthető lezárt területnek:) Szóval bekukkantottunk:)



Ez a csilli-villi épületek melletti Európa Téren van (Europe Square, lehet hogy nem ez a hivatalos neve magyarul) ahol, még fát is ültettek minden tagállamnak! Balra csodálkozz!

Amikor leróttuk a tisztelet köröket az EU épületeknél, elindultunk hazafelé. Na eddig egész nap, csak felfelé mentünk, úgyhogy gyanús volt, hogy egyszer lefelé is kell majd menni. Mivel a térkép már kész volt, de maga a terület még nem, nem igazán volt a segítségünkre. (biztos csak valami hülye promó cucc volt:P) Szóval elkezdtünk kimászni az építési területről. Először a beton út fogyott el. Aztán aztán a földes. Nem baj, volt helyette tüskés bokor. Szép lassan lemásztunk a völgybe, átmásztunk az elkerített vonat síneken, aztán a kertek alatt vissza az első beton útra, majd fölkaptattunk arra a dombra, ahonnan 4-5 órája elindultunk. Na ja, láttuk mi a viaduktokat, csak éppen nem találtunk oda:)


Aztán este hulla fáradtan beültünk ebbe a csoki boltba. Nem tudom miért hívják Bonn-nak, amikor Luxembourg-ban van:$ Olyan mint a Csokoládéban is volt, csak Johnny épp máshol volt. Betoltunk egy forró csokit, (én is, pedig nem szeretem, de jó kis étcsokit választottam fahéjjal, úgyhogy lecsúszott) és úgy elpilledtünk, mint egy jóllakott óvodás. Este a vonaton meg alig voltak, úgyhogy mindegyikünk 3 széken aludhatott egyszerre:)