Egyre ottonosabban mozogva

Eltelt a második hét. Gyorsan. Túl gyorsan! Vége van a transition-nek (a betanítási időszaknak), de nem érzem úgy, hogy hétfőtől készen állnék arra, hogy egyedül vigyem a dolgokat. Pedig ez lesz, úgyhogy a hétvégén lelki tuninng lesz:) Még minden lassan megy, bonyolultnak tűnik és ami a legrosszabb, hogy másokra vagyok utalva, sokat kell kérdeznem, nem tudok önállóan dolgozni. Igazából ebben a két hétben elég keményen dolgoztam azon, hogy mindent megtanuljak, megértsek, rengeteget kérdeztem. Megtanultam kérdezni!!!! Ami nagy előrelépés, mert szar érzés, ha te vagy a „hülye” a bandában. Szóval rá voltam kényszerítve, nem megy máshogy. És a kérdezés még csak egy dolog, meg kell érteni a választ is! Kezd kikristályosodni a német körülöttem. A munkával kapcsolatos szavakat hamar felszedi az ember, mert anélkül halott, de a körülötted lévő környezet az más. Ha nem hozzád beszélnek. Ha csak a beszélgetés közepébe kapcsolódsz be. De azt vettem észre, hogy már nem beszélnek olyan gyorsan körülöttem. Teljesen el tudom különíteni a szavakat, jó, a jelentésüket nem mindig tudom, de tudnám, mit keressek a szótárban. Amúgy csak néha szoktam szótárt használni (akkor is német-angolt), ha vmi levelet kell írnom/olvasnom , de ált akkor is csak azt a hülye névelőt kell keresni. Beszéd közben meg ugyebár nem működik. :) Megértem amit, mondanak, de ahhoz, hogy aktívan használni is tudjam a szavakat, ahhoz még idő kell és gyakorlás. Amúgy, hihetetlen, hogy az agyunk mire képes ilyen helyzetekben. Most főleg a németre gondolok, mert az angolt sokkal könnyebben használom, és már egyáltalán nem fáraszt le. Sőt, felüdülés és könnyebbség, ha hazaérek, és itthon angolul beszélek. Ha este beszélek valamelyikőtökkel magyarul, az azt jelenti, hogy 3 nyelvet használok egy nap! Nem, koránt sem megy tökéletesen, (szerintem a magyar sem annyira, mint illenék) de ez már közelít az elképzeléseimhez! Nagyon különleges érzés idegen nyelven beszélni. Ezt nyilván azért érzem különlegesnek, mert nem szoktam úgy meg, mint a magyart. Szerintem annyira nem is fogom, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet jól beszélni más nyelven. Ha meg különleges, az még jó is, nem? Úgyhogy tessék kipróbálni!!! :) Még egy dolog a beszéddel kapcsolatban külföldiában: nem engedheted meg magadnak, hogy fáradtságra hivatkozva ne tudd használni a nyelvet. Össze kell szedni a gondolataidat, különben hoppon maradsz. Ok, természetes, hogy hamar lefáradsz, de hamar regenerálódsz is. Ez a nyelvvizsga-dolog meg akkora önámítás, hogy csak na! Csak magunkat csapjuk be vele, nem tudom, miért kell ennyire!

Egyre többmindent ismerek meg a városból is. Mondjuk ez nehezebben megy, mint gondoltam. Rengeteg utca nyílik egymásból össze-vissza, nagyon hasonlóak és eléggé össze szokott zavarni. De végül is élvezem, mert nagyon izgalmas. Általában két mondat szokott elhangzani a fejemben: „jé, ez innen is itt van????” (boldog „aha” élmény) és „hogy az istenbe kerül ez már megint ide???” (kevésbé boldog „eltévedtem” élmény). De nem baj, nem sietek sehová! Mondjuk, ez ezért mehet nehezebben, mint gondoltam, mert eddig minden nap együtt mentünk dolgozni Dunja-val, (mivel a munkája mellett a szobáját is megöröklöm, mindenhova együtt megyünk) és nem voltam annyira magamra utalva és rákényszerítve arra, hogy feltaláljam magamat.

Ma azonban egyedül mentem dolgozni (már nem kell számolnom az ajtókat a cégnél:)), reggel még a postát is egyedül kellett megtalálnom, aztán átvenni egy csomagot (németül), aztán munka után gyalog indultam haza (egyedül, mert Dunja tovább maradt a saját dolgait elintézni, mielőtt elmegy) aztán az egyik német kollégám utánam jött az utcán, és együtt mentünk egy darabon, végig trécseltük az utat stb. Kis dolgok ezek, tudom, de nagy lépést jelentenek előre. És ezekért a lépésekért jöttem ide! Ja, ma reggel én segítettem egy néninek, hogy hogyan menjen a villamos-metróval. (mert nem tudom eldönteni, hogy melyik, de inkább vili, amelyik bemegy a föld alá) az egyik vonalat, amúgy telekom express-nek hívják, ami nem jelent mást szerintem, csak egy mozgó reklámot:)

A munkahelyen (meg azon kívül is) képzeljétek magázzuk egymást, ennek ellenére nagyon közvetlenek a németek. Igazából nekem vicces, főleg akkor, ha vkiről egy sor szigorú, hivatalos levélváltás után kiderül, hogy alig idősebb, mint te. :) De tetszik, olyan németes ez is. Hivatalos levelekben olyan szép mondatokat lehet kanyarintani. Ezzel egyidejűleg azonban a köszönés minden levél elején „Hallo Frau/Herr …” mondjuk az fura volt, hogy amit lehet e-mailben vagy telefonon intézünk el, (azt nagyon nem szeretem, mert szerintem ez a legnehezebb, de meglepően jól megy) Dunja a minap küldött egy levelet vkinek, hogy 2 perc múlva az irodájában lesz:) Igazából ebben csak a tiszteltet érzem, a távolságtartást nem. Szóval tetszik.

Tovább gyűrűzik a kolbász-mizéria is. Ahhoz már kezdek hozzászokni, hogy az étteremben a választható menük közül 1 mindig vmilyen kolbász, de hogy még a csoki-autómatában is legyen kolbi???? Vészhelyzet esetére???? Amúgy tök, jó, mert rengeteg salátát és zöldséget is lehet enni a menü mellett. Az viszont naggyon gáz, hogy szinte minden salátát megcukroznak. Ott van a fincsi nyers lilakáposzta és vmi cukros pác van rajta. De nem kell izgulni, már megtaláltam a cukormentes zöldségkombinációt. Variálni nem igazán lehet, de minden nap eldöntheted melyik íz domináljon:) A kávé errefelé überratyi, még keresem a kedvenc helyemet. A város tele van olasz éttermekkel, csak az a gáz, hogy amelyik igazi olasz az nagyon drága. De kedden betévedtünk az egyikbe (Rita: van Vapiano is!!!) Tök jó volt, mert sok kolléga is ott volt, szinte mindenki, akivel együtt dolgozok. Nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy mindenki idősebb volt nálam, jobban beszélt nálam németül, és jobban értett a munkájához. :) Mondjuk sanszos, hogy én értékelem túl a szervezeti hierarchiát, de nagyon klassz, hogy ilyen közvetlenek itt az emberek kortól és rangtól függetlenül. Hiába, „Leadership is action, not position” - éljenek az AIESECes szállóigék:)

A múlt héten volt egy Happy Hours elnevezésű rendezvény asszem csütörtökön, munka után. Azt mondják, gyakran van ilyen, szinte minden hétre jut valami. Ez központi épületben volt, ami valami kacsalábon forgó palota!!! Középen van egy hatalmas kivetítő, ahol a telekom részvények alakulását (Börsenentwicklung:)) mutatják szinte percre pontosan. Na meg reklámokat. Gyönyörű az épület tényleg, és van egy hat emelet magas aulája. Az igazat megvallva érdekes belülről látni egy multit. Egy multit, akinek semmi sem drága, aki bármit megtehet. És van egy olyan érzésem, hogy meg is teszi… Szerintem sok energiát és főleg pénzt fektet abba, hogy a dolgozók jó környezetben dolgozzanak, de ezzel csak megveszik őket kilóra. Nagyon tetszik, amit látok, de mielőtt magával ragadna, mindig eszembe jut, hogy mennyire utáltam, amikor a call centerben dolgoztam. Hogy miket meg nem tesz, hogy növelje a piaci részesedését… Ennek ellenére azért zsebre tettem a Welcome package-t, amit kaptam:)

Azt vettem még észre, hogy az idősek itt nagyon is fiatalosak. Rengetegen járnak biciklivel, nem dohányoznak az utcán és sokat nevetnek. Legalább is többet, mint Magyarországon. Mondjuk könnyebb is itt az élet. Az egyik reggel a buszon négy nagymama úgy csacsogott, mintha a Szex és New York sokadik évadja lett volna, jó volt rájuk nézni. Tetszik az is, hogy, vadidegen emberek szóba elegyednek velem. Ez azért lehet, mert az első percben kiderül, hogy külföldi vagyok, de azt vettem észre, hogy ettől érdekesebb vagyok a számukra. Ja, és mindegyik járt Magyarországon:)

Szóval izgatottan várom a hétfőt, lelkesedéssel és gyomorgörccsel, mert már egyedül kell majd helytállnom. Az mondjuk kicsit nehéz, hogy Dunja-t már mindenki megszerette, és mindenki hiányolja. Nem mintha nem örülnének nekem, meg az a pozíció ilyen, csak azért mégis nehéz… De remélem ez majd megváltozik, és engem is megszeretnek:)

Hát ennyi jutott eszembe így péntek este. Sokat tudnék még írni, csak nem sok időm van. Általában 6ig dolgozok, aztán meg van céges rendezvény van, vagy AIESECes, vagy a lakótársaimmal találunk ki valamit, szóval van, hogy éjfél után kapcsolom csak be a gépem. Még meg kell tanulnom, hogy hogy egyeztessem össze Magyaoroszágot, és Németországot. Ha vki tud erre orvosságot, az nyugodtam írhat. Én tudok: látogassatok meg:)

Igyekszem minél rendszeresebben jelentkezni és nem random Rátok zúdítani mindent.

Ui: Rita, köszönöm szépen a szót, az élvonalban kerültél vele:)

Pusszantás

"The world is too small for walls"

A világ túl kicsi ahhoz, hogy falakat építsünk – minden értelemben. Azt hiszem megtaláltam a mottómat és próbálom ledönteni a sajátjaimat. Remélem Németország ideális terep lesz hozzá, végül is egyszer már ez sikerült itt. És IGEN! Eljutottam Berlinbe! A falon olvastam ezt a mondatot, sok más mellett persze. Ez volt az egyik legtanulságosabb „kirándulásom” rengeteget láttam, nagyon jól éreztem magam és el is gondolkodtatott. Érdekes volt látni, ahogy a németek emléket állítanak a múltjuknak, a történelmüknek, hogy szembe nézhessenek vele és tanuljanak belőle. Ez a dolog engem mindig is lenyűgözött, és nem csak egy ország történelmére gondolok, hanem az egyén szintjére vonatkoztatva is hatalmas dolog. Ajánlom mindenkinek Berlint, aki hasonló „utazásra” vágyik, aki szeretné, hogy a német nyelv könyvek lapjain lévő képek megteljenek élettel, és annak is aki, egy jót akar patryzni. :)

Sok képet csináltam, igyekszem kiválogatni a legjobbakat. Van egy idegenvezető csoport, ingyenes város néző túrákat szerveznek Európa nagyvárosaiba, általában diákok. Az ingyenes alatt azt értem, hogy csak borravalót kell adni nekik a végén, (na így lehet kikerülni az adót) amiért valóban megdolgoznak, tényleg érdekes túrákat állítanak össze, hogy „kiérdemeljék” a pénzt. Én igazából nem szeretem az ilyen szervezett dolgokat, de ideális megoldás, amikor csak másfél napod van egy ekkora városban.

Német nyelv könyv, tartalomjegyzék utáni első oldal:

Brandenburger Tor

A tetején lévő szobor először a béke jelképe volt. Aztán jött Napóleon, megtetszett neki és haza is vitte. Aztán, amikor a birodalma elbukott, a németek visszaszerezték, feltették a kapura, adtak a kezébe egy sast, és innentől kezdve a győzelem szobra lett. A szobor jelenleg a francia nagykövetség épületére néz. Még hogy a németeknek nincs humora…

Az is érdekessége még, hogy közvetlen az amerikai nagykövetség mellett áll. Az amerikaiaknak meg ugye 50 méteres biztonsági zóna kell a követség mellé (ki érti?!) és kezdetben el akarták paterolni onnan a város egyik jelképét, de aztán sikerült megegyezni, így a biztonsági zóna csak az épületre terjed ki.

Ez a szálloda a város legpuccosabb szállodája, lakott már itt a dalai láma is, de azért is említést érdemel, mert Jacko itt lóbálta ki a gyerekét az ablakon a fotósok nagy örömére. (az idegenvezetők jól dolgoznak nem?)

Ez a Reichstag épülete. A sztoriját mind tanultuk. Az üveg kupola a német politika átláthatóságát (transparency) és a demokráciát szimbolizálja. Kilátó toronyként is szuperál, ingyenesen fel lehet menni oda, és nem csak a várost lehet látni, hanem lent a politikusokat is, amint dolgoznak. Állítólag azért, hogy a politikusok, ha fölnéznek a népet lássák, és ne felejtsék el hogy kit szolgálnak. Reméljük, nem épp akkor pislognak, amikor felnéznek:)

Ezt a holokauszt emlékművet 2005-ben avatták fel. 2711, egymástól 95 cm távolságra elhelyezkedő antracit tömbből áll, ennek egyenes ágú következménye hogy 1,9 hektáron terül el (és igen, a számokat ki kellett újra goooglizni, mert elfelejtettem)

először ilyen kicsik...

Aztán így a fejünk fölé nőnek, és nincs két egyforma méretű darab. A tömbök jelentését többféleképpen magyarázzák. Első ránézésre síroknak látszanak, de egyesek szerint a zsidók ellen elkövetett növekvő kegyetlenséget ábrázolják. Nekem a következő magyarázat tetszik, amihez át kell sétálnunk közöttük. A tömbök egyre magasabban lesznek, a végén már nem is látunk ki tőlük. Az emberek, akikkel elindultál, egyszer csak elvesznek, de hirtelen másokba botlasz és mikor kiérsz a tömbök közül újra találkoztok…

amúgy a tömbökre ráülni lehet, de ráállni nem, úgyhogy a háttérben lévő kissrácot mindjárt jól leteremti a park őr bácsi:)

Ez az épület (ami nagy és masszív, csak ezt elfelejtettem elfényképezni) a Luftwaffe épülete volt, aztán a szocializmus ideje alatt a fő-fő-fő minisztérium épülete. A falra a szocializmus ideális képét festették…

de az épület előtt a forradalom képei láthatók. Ez egy szép kis ellentmondást akar ábrázolni, de valami belerondít a „mondanivalóba”. Most a Pénzügyminisztérium egyik épülete…

Luftwaffe→szocializmus központja→Pénzügyminisztérium :)

Checkpoint Charlie

A leghíresebb katonai ellenőrző pont a szovjet és az amerikai szektor határán. Nem a képen látható katona miatt Charlie, hanem az amerikaiak által használt ICAO abc harmadik betűje után kapta a nevét. (Ez volt a 3. számú ellenőrző pont Alfa és Bravo után)

Ennek a múzeumnak a lépcsőjén ültünk, amikor az idegenvezető Magyarország határ nyitásáról
mesélt, a közreműködésünkről a fal "lebontásában". El sem tudjátok képzelni, milyen büszke voltam magunkra:)

Ez a berlini Humboldt Egyetem épülete, itt tanult Heinrich Heine és itt tanítottak a Grimm testvérek és Einestein is! Többek között persze, akiket nem tudtam megjegyezni, mert számomra olyan ép ésszel fel nem fogható területen kutattak, mint a fizika vagy a kémia:) De lehet hogy nélkülük, most nem pötyögnék a notebook-omon:)

( kb. : ahol könyveket égetnek, ott embereket is égetnek végül)

Ezt Heine 1820-ban írta. És igaza lett.
A tábla az egyetem előtti téren áll, ahol a nácik könyveket égettek.

Ez a gyönyörűség a berlini dóm. A háttérében pedig a tv torony (Fernsehturm) látható.
A tornyot Walter Ulbricht építtette, a munkálatok 1965-ben kezdődtek el, a szocializmus idejében. Ő volt az aki minden keresztet el akart tüntetni a városból. Ám a mi szakavatott szemünk képes kiszúrni a hibát a rendszerben! Nézzük csak meg, hogyan csillan meg a napfény a tornyon:) Az égieknek van humora:)




Rossz időben olyan alacsonyan járnak a felhők, hogy eltakarják a tornyot.
Hát igen, a német időjárás is bemutatkozik...




Este belevetettük magunkat a berlini éjszakába. Ez a csoport estére is túrát szervezett és 11€-ért 5 klubbot látogattunk végig, ingyen sörrel és meghatározhatatlan eredetű töménnyel:) de nem vakultam meg:) Ja Lylla, a német technóra szögelést kipipálhatjuk:)





És igen, a háttérben lévő cső már a plafonon fut... :P














Vasárnap mentünk el a Falhoz, ami 1,3 km-es múzeumként funkcionál. Íme a képek:













































































































Nagyon jól éreztem magam Berlinben, de ez nem az a város, ahol élni szeretnék. Nagyon szép, de a szocializmus és a kettéosztottság jelei nagyon maglátszódnak rajta. Nem töltöttem még sok időt Németországban, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy érezzem a keleti és a nyugati rész közötti különbséget, és nem csak a látképre gondolok, hanem sajnos az emberekre is. Esküszöm Pesten nem láttam ilyen siralmas, romos és lehangoló környéket, pedig az jóval keletebbre van. Hát van még min dolgozni itt is...





De a lepukkant kockaépületek mellett ilyenek is vannak például a Potsdammer Platz-on






















































Ezek a közlekedési lámpák ikonjai, és csak Berlinben láthatók ilyenek

























Ez egy ruhabolt, ahol is Dj van. Sales Promotion a javából:)







Ilyen macik voltak szanaszét a városban, mindegyik másmilyenre festve. Mi nem
fényképezkedtünk ám akármelyikkel:)




És ami nem hiányozhat:
Die Freiheit német módra

(még általános iskolában csináltunk hallás utáni szövegértést német órán és ott mondta a pasi, hogy a trabi a szabadságot jelképezte a németek számára)

Hazafelé úton pedig bementünk a sachsenanhausen-i koncentrációs táborba. Hát egy két napos "Ízleljük meg a várost" túrára nem ajánlom senkinek, de egyszer mindenkinek érdemes lenne meglátogatni egy ilyen helyet. Főleg azoknak, akik más emberekért vállalnak felelősséget...
Itt nem csináltam "itt is jártunk, mosolyogjunk fényképet" érthető okokból. Lehet, hogy én néztem túl sok tévét, de esküszöm a falak meséltek. Először meg sem akartam említeni, de azóta már eltelt egy hét, és sikerült valamelyest feldolgozni a látottakat.

Végre sikerült a berlini post végére érni (remélem ez nektek nem akkora megkönnyebbülés:) ) Éjfél után, napokig válogattam a képeket, és most tudtam feltölteni, mert tegnap és azelőtt vacakolt a netem és 20 perc alatt töltöttem fel egy képet.

Remélem tetszett Nektek az összeállítás!

Puszkó:
Kriszti

Az első hét

Sziasztok!

Lassan túlélem az első hetemet. Sőt, pontosan egy hete ilyenkor szállt le a gépem. Ez a hét elég mozgalmasan telt, tegnap és ma már komolyabb feladataim voltak, nem csak ilyen „necsaküljémáamígéndolgozok” cuccok. De na rohanjunk ennyire előre. Elég sokminden történt velem azóta, szint csak jó dolgokról tudok mesélni, nem is tudom, hol kezdjem. De ez szerintem természetes, mert ez még csak annyi idő volt, mintha nyaralni mentem volna. Mondjuk végig dolgoztam 8 órát minimum.

A hétfői nap elég hosszú és rohangálós volt és ez volt az első munkanapom! YEEEHAAA!. Még munka előtt az első állomás a Stadthaus (városháza) volt, ahol be kellett jelentkeznem. Ez kb negyed óra alatt megvolt (sorbanállással! Hétfőn!) A „Herzlich Wilkommen” mellé kaptam egy kis füzetecskét tele kuponnal, ami tulajdonképpen ingyenes belépőket jelent múzeumokba, színházba, különböző kiállításokra, előadásokra, sétahajókázásra a Rajnán stbmi. Már ki is néztem egy-két dolgot, tele van állandó és időszakos kiállítással/rendezvénnyel a város. Szóval legális bevándorlás - illegális munkavállalás (1:0)

Tök jó bérletet ajánlottak nekem 14 €ért. Du 2-től érvényes, reggel, amikor dolgozni megyek kell még vonaljegyet venni mellé. Így jön ki összesen kevesebb, mint 40 €ra. A köv opció a diákbérlet lett volna 50€ért, úgyhogy már csak ezért megérte. DE! a legjobb az egészben, hogy érvényes mindenre Kölnben is + az odavezető vonatra is!!!! Köln amúgy nincs messze tőlünk (olyannyira nincs, h a két városnak közös reptere van) Még nem jutottam el oda, de asszem hamarosan megejtem. Azt mondják amúgy, h Bonn nyugodtabb város, Köln pedig a pörgős party-város. Nemsokára utánajárok

Aztán számlát is nyitottam a Deutsche Bank-nál, de az még 1 hét mire meglesz. De van egy tök jó akciójuk. Ha már az ügyfelük vagy és viszel még valakit, tök jó ajándékok közül választhatsz. Általában háztartási eszközök, így már tök jól felszereltük a lakást. (általam egy új kávéfőzővel gyarapodtunk) Szóval le kell vadászni a gyakornokokat h mi vihessük őket számlát nyitni és miénk legyen az ajcsi. Ja, amúgy meglepő módon mindent el tudok intézni németül, hiába nagy úr a kényszer Még valami Ausländer-akárhova még el kell mennem bejelentkezni, amúgy minden mást elintéztem, a munkahelyemen is. Még kell egy német kártyás telefont vennem. Mondjuk arra nem akarok sokat költeni, ehhez képest 60€nál kezdődtek (és azok még olyanok voltak h amikor a kezembe vettem, megrázogattam őket, hogy van-e bennük cukorka) Megcsináltattam a belépőkártyámat is, tök király lett!! Ja és kaptam egy telekom Welcome csomagot, ami csak azért érdekes, mert a szokásos cuccok mellet bicska is volt benne. Szóval van csini pinky bicskámJ

Na, a hivatalos cuccokról ennyi. Munka. Két 2 transition van (Übergang – most tanultam), ami elég hosszú. Mondjuk van is mit tanulni. A Telekom Global Internship Program-ján fogok dolgozni, amit a közvetlen főnököm koordinál (aki egyben a mentorom is a munkahelyemen). Én a (nagyrészt az AIESECen keresztül) a céghez érkező külföldi gyakornokokkal fogok foglalkozni . Ez magába foglalja az állás, a lehetséges gyakornoki pozíciók „megtalálását”, promóciót, kiválasztást illetve az utókövetést is. (és igen, jól gondoljátok, az utókövetés nem gyenge adminisztrációt jelent, a legutóbbi Abschlussbericht (zárójelentés?) – t követő örömünnep jelei még mindig látszódnak az irodában. A főnököm még OGX-el is foglalkozik (tehát jelen esetben a német gyakornokokat küldi ki külföldre) Amúgy a Telekomnak olyan programjai vannak diákok és pályakezdők számára, hogy leesett az állam. Hétfőn még csak Dunja-val, az elődömmel dolgoztam. A cégnél kevesebb órát kell dolgozni hetente, így az emberek vagy minden nap korábban végeznek vagy kiveszik a hétfőt vagy a pénteket. Ennek köszönhetően a főnökömmel csak kedden találkoztam. A hétfő viszont a bemutatkozások napja volt, rengeteg új arc és név! És rengeteg tanulnivaló! Mondjuk ez izgalmas, mert minden új, viszont nagyon rossz, mert még nem tudok önállóan dolgozni, mindig kérdeznem kell stb. Nem szeretem ilyen elesettnek érezni magam, de ezen mindenhol át kellene esni és így legalább németül és angolul csinálom. Mondjuk nagyobbat is lehet esni. De legalább azt is németül. Amúgy jön hozzánk egy gyakornok Brazíliából és az ő ügyeit intéztük hétfőn (repjegy, vízum, stb) De elmondom Nektek mi ám a szívás. Most itt van Németországban, mert valamit el kell intéznie, de turistaként. Viszont a vízumot csak otthon tudja elintézni, itt nem, úgyhogy asszem most épp hazafelé repül. Na így lehet vkit 1000 €val megrövidíteni.

Szóval a hét eleje ismerkedéssel telt, (ma már nem kellett az ajtókat számolnom a folyosónJ) Szerdán egy másik főnökömmel (basszus, csak főnököm van) volt személyes interúm, elvárásokról, teljesítményértékelésről, fejlődési lehetőségekről és hasonlókról szólt. Csütörtükön volt egy nagyobb, általános team meeting is, ahol szépen be kellett mutatkoznom mindenki előtt meg ilyenek. Na erről a meetingről teljesen agyhalottként jöttem ki, mert minden szóra nagyon erősen kellett figyelnem, h megértsem. A német még nem megy sajnos úgy, mint az angol, hogy csak úgy körülvesz, aztán jólvan, hanem nagyon kell figyelnem, mert fontos minden részlet. Még sajnos néha úgy érzem, mintha le lennék láncolva, mert én nagyon mondanám, csak hát nem tudom. Még. De már kezdek hozzászokni. Mármint megértem amit mondanak, de sok szó még nem épült be a szókincsembe. Jaj, rengeteg új szót tanultam már a munkához kapcsolódóan, és ebéd közben is jól el tudok beszélgetni bárkivel. Apropó, ebéd! Az egyik nap volt Gulash! J gondoltam megkóstolom, de hát mit ne mondjak jó ratyi volt. Nem értenek itt hozzá! Amúgy a Belügyminisztérium éttermébe járunk kajálni, mert viszonylag olcsó és viszonylag jó, én ma 2 €ért ettem (csak viszonyításként mondom, hogy 1,30-at költöttem kávéraJ)

Viszont minden nap van valami kolbász-cucc. Az agyamra megy az a Wurst-mánia, de mindig eszembe jut Boca vagy Jaq, akik az itthonról vitt kolbit kell beosztaniuk és az „ínséges” időkre tartalékolniuk. Hát itt aztán van kolbi rogyásig. Mindenféle színű, a fehér a legdurvább!!!!

Viszont amit észrevettem még, hogy a zöldségeknek és a gyümölcsöknek itt alig van íze. De ezt nem a németektől kell venni, hanem a törököktőlJ az Auf Wiedersehen törökül Güle GüleJ az egyik zöldségesnél láttam egy jó kis cuccot, ami vagy répa alakú retek volt, vagy retek színű répa. És ha már a kulturális élményeknél tartunk, az egyik Aldiban láttam Ouzó-t, ami a Pitagorasz nevet viselteJ Igaz, teljesen más környezetben vagyok most, de azért nem olyan nagyok a kulturális különbségek, a németeket pedig mindig is szerettem. Az irodában nagyon baráti a légkör, szép a környezet, de amikor munka van, akkor munka van. Ilyenkor nem is nagyon lehet a németekkel beszélgetni, bár az is igaz, hogy nagyon segítőkészek és ha hozzájuk fordulok nagyon barátságosak. Ebéd közben meg pláne! Szóval jól érzem magam közöttük, csak menne már egy kicsit jobban a német!

Nagyon jó még a munkában az, hogy a saját ritmusom szerint dolgozhatok. Mondjuk most azért van meló, nem lógathatom a lábam, de legalább én osztom be az időmet. A másik, telemarketinges meló maga volt a pokol ehhez képest. Ott minden órában 10 perc szünetem volt (ami mondjuk jár is) de ez egyáltalán nem esett egybe az én bioritmusommal és épp ezért még megerőltetőbb volt. Meg nem is szerettem annyira, a rémálmaimban még mindig visszajön. El tudjátok képzelni, hogy egy munka a rémálmotok??? Nem baj, mert legalább kigyógyított egy másikbólJ Szóval, ma és tegnap már komolyabb feladatokat is kaptam. Át kellett alakítanom azt a form-ot amit a cég tölt ki az állásleírásra vonatkozóan. Olyan mint a TN form, csak a telekom igényeire és szakterületére kellett szabnom. Amúgy elég zavaros volt előtte, de szerintem tök jól kipofoztam, és a főnökömnek is tetszett. Amúgy a Word-ben meg az Excell-ben teljesen vakon dolgozok meg fejből, mert minden németül van és el kellene olvasniJ úgyhogy még marad a „jobbról a második, fölülről a harmadik” módszer. A mai nap nagyon izgi volt. Reggel egy srácot hívtunk fel Kínában és interjúztattuk őt. Mivel ez csak az első kör volt, meglepetésszerűen támadtunkJ Ha emlékeztek hogy miket hallottunk a kínaiakról előadáson meg egyéb helyről, hát minden igaz! Mármint kezd értelemmel és jelentéssel megtelni az infó. Nagyon izgi! Csak a bennfentesek kedvéért mondom, hogy a telekom koordinátor németországban MCként (az AIESEC nemzeti szintű vezetősége) léphet be a myaiesec-re, tehát ugyanolyan jogokkal rendelkezik, úgyhogy itt is tanultam új dolgokat. Ja, és a legjobb, ma én állítottam „realized”-ra a saját formomat!!!! YEEEHAAAA. (a „realized” azt jelenti, hogy a gyakornokcsere megvalósult, tehát a gyaki megérkezett a külföldi munkahelyére) Még AIESEC: képzeljétek el, a héten kaptunk egy e-mailt, hogy a HR osztályon szükség lenne egy gyakornokra, és honnan szeretnének, na HONNAN? Az AIESEC-től! „Being the first choice” emlékeztek? Hát nem ez minden Account Manager álma?:) Úgyhogy ma egy új TN formot is betöltöttem a rendszerbe. Bonnban amúgy ált 30-40 gyakornok van, nagyrészt a DHL-nél és a Telekom csoportnál meg a Deutsche Post-nál, mind a három cég komoly partnere az AIESECnek. Németország most úgy 230 cserénél tart, évvégére lehet, hogy több lesz 300nál. Nagyon dúrva. OK, elég az AIESECből, már túl késő van.

Még egy dolgot szeretnék még elmesélni Nektek. Már küldetésem is van Bonnban: megtalálni a leghosszabb német szót. Ime a listavezetők:

4. hely: Arbeitgeberimagekampagne

3. hely: Sondervelwaltungsregionen

2. hely: Finanzdienstleistungsaufsicht

1. hely: Vertraulichkeitsvereinbarungen

Ezen a képen a verseny első udavrhölgyével láthattok:)

Ez a post elég hosszúra sikeredett, minden nap írtam egy kicsit, csak feltölteni nem tudtam, mert elég kuszára sikeredett:) és sosem tudtam befejezni. Hát ezért zúdítok Rátok megint ennyit. Most nem tudok annyi képet mutatni, mert nem fényképeztem. Majd bemutatom Nektek jobban a várost is, csinálunk egy jó kis túrát, ok?

Jaq, tudtam, hogy tudni fogod a Braile írást, köszönöm szépen! :)

Na, most lassan elteszem magam holnapra, mert az álommanó már a párnámon csücsül, egy fűszállal a szájában fütyörészik és a vállát vonogatja, hogy "mi lesz már?!" Ráadásul kell az energia holnapra! 3 és fél óra múlva kelnem kell, mert MEGYÜNK BERLINBE!!!!!! A cégtől olcsóbban tudunk autót bérelni, öten megyünk, így már olcsóbb, mint a vonat. Igen, mindenről beszámolok. Jóhogy! Képek is lesznek!

Puszkó!

Welome!

Szeretettel üdvözöllek Benneteket a blogomon, köszi, hogy beugrottatok:)

Pénteken érkeztem Bonnba és február végéig maradok. Na de hogy is jutottam idáig. No para, nem most fogok számot vetni eddigi életemről, csak írok pár sort az előkészületekről.

Erre az állásra azért jelentkeztem, mert megkeresett a TN manager, aki a form-ot cserélte, aki tulajdonképpen az elődöm is. És milyen jól tette!:) Egyszerre több szálon is futott az álláskeresés, és ez lett a befutó. Képzeljétek az Acceptance Note-ot csak akkor kérték el, amikor már megkaptam az állást és nagyon rugalmasan kezelték az igazolásokat is a hallgatói jogviszonyról. Hetekkel később tudtam csak elküldeni, egy a TOval vívott szívós gerilla harc után. Amúgy nevetséges, hogy mennyire elakad az amúgy is vacak ügyintézés, ha angol nyelvű dokumentumokról van szó. Hát van még mit fejlődni ezen a téren, de sikerült mindent elintézni. Az indulásig kb egy hónapom volt, szóval volt időm rendesen. Főleg, hogy Németországhoz semmi különös papírt nem kell szerezni, úgyhogy szépen kinyaraltam magam. Pesten is, Kalocsán is. Jaj, az albérletemből nagyon rossz volt kiköltözni, nagyon szerettem a pesti életemet, klassz volt ez a 3 év. Annyira, hogy néha el is bizonytalanodtam. De ilyenkor leültem és elkezdem olvasni mások blogjait (köszi Jaq és Boca) és elég hamar rámtört a mehetnék:) Meg hát mikor, ha nem most???

Annak ellenére, hogy majd 2 hétig egyedül voltam az indulás előtt, még is kellemes emlékekkel mentem el. Az utolsó előtti nap Ritával turistásat játszottunk Pesten, ami annyira jól sikerült, hogy még egy városnéző túrát is el akartak adni nekünk:) Végig sétáltunk a Duna-parton a 2es vili mellett, megkérünk idegeneket, hogy fényképezzenek le minket:), dögös olasz kávézó a fashion streeten... Jó volt ilyen szemmel nézni Pestet. Én mindig is imádtam ezt a várost, de most még szebbnek láttam.

Aztán kellemes az utolsó emlékem a külkerről is, mert néhány órával az indulás előtt olvastam Zsuzsi levelét az újabb TN-ünkről (gratula mégegyszer!!!) Köszönöm szépen mindenkinek, aki eljött a farewell partymra is, amit Annával közösen tartottunk a Szimplában. Orsi, klassz meglepi voltál és köszi a jó tanácsokat! Itt van néhány kép is.

Szóval kellemes emlékekkel indultam el. Péntek este negyed 10kor indult a gép (plusz fél órás késéssel az időjárás miatt), úgyhogy madártávlatból is a kivilágított várost láttam, tényleg gyönyörű volt!!! Hajnal 1re már az új lakásunkban voltam. Most 2 hétig együtt lakok az elődömmel Dunja-val, aki Horvátországból érkezett. Eddig tart ugyanis a transition, aztán egyedül leszek leány a gáton. A lakásban amúgy 5en lakunk. Most kb 10en vagyunk, mert mindenkinek vendégei vannak, barátok, barátok barátai, szóval nagy a nyüzsi. Íme a lakótársaim: Simona (Románia), Milen (Bulgária) Cristian (Peru, vele még nem találkoztam) és Harshal (India) Tök jó, mert van a közelben egy másik AIESEC-lakás is. Velük most fogok találkozni.

Ja, itt a muníció, amit vittem! Este meg is kóstoltuk a mézes-meggyes páleszt, ISTENI!!! Nagyon fincsi, gyümis, oda voltak érte. Én is, mondjuk:) Jó volt végre olyan pálinkát inni, amitől másnap nem kellett félni, hogy megvakulsz:) Meg a rudi sem hiányozhat!

Szombaton kicsit körbenéztünk a környéken, úgyhogy megvannak az első képek is Bonnról (és rólunk) Ja, az első Team Building-ünk az volt hogy elvittük a szemetet közösen a szelektív hulladékgyűjtőbe és bevásároltunk. :) Délután körbenéztünk a környéken. Szerintem nagyon szép a környék, nézzétek meg Ti is. Meséljenek a képek!

Ez a Rajna egy darabja:

Van ekkora tornyunk is, a DHL és a Deutsche Post osztozik rajta. Szegények.

Amúgy a város minden pontjáról látszódik.

Éjszaka kivilágítva is nagyon csini.

Van tó, meg park amiből nem hiányozhatnak a kacsák

Meg én sem:)

A fának az évgyűrűi mutatják, hogy mikor mi történt Bonnban. Ehhez képest az időszalag töriórán bakfity! Középkori pestisjárványtól kezdve tök sok minden rajta van.

Pl ilyen aprócska történelmi momentumok:)

Zene füleimnek!

Ez már egy kis sörkert, bonni sörrel (Sion Kölsh) állítólag csak ezzen környéken készítik, de a helyi specialitás mivolta mellett nekünk az is bejött, hogy 2 €!

Ja, bemutatom Nektek Milent!

Na ez a szobor a Blindengarten-ben van (egy kert a vakok számára) A virágok nevei ki vannak írva a simogatós betűkkel (nem tudom hogy kell írni a nevét) és gondolom meg lehet fogni a buxusokat, bár én láttam benne egy-két méhecskefélét...

A szobor amúgy azt ábrázolja, amikor ezek az emberek először találkoznak elefánttal. Mindegyikük más részét tapintja meg a fáninak és mindenki mást lát. Aki a lábát az fát, aki a fülét az levelet stb lát. Mindenki más valóságot teremt magának, az alapján h milyen ismeretei voltak előtte. Érdemes rajta elgondolkodni ugye?

Aztán van itt egy gyönyörű japán kert is. Nézzétek csak!

Van vízesés is!

















Amit meg is másztunk












Bemutatom Mara-t is, ő az egyik vendégünk
















University of Bonn. nem rossz mi?
A park túloldalán van az AIESEC irodájuk is:)

Hát ez a post jó hosszú lett, de remélem emészthető a képekkel. Most még csak kirándultam meg ismerkedtem, a munkáról még nem nyilatkozom a JD meg a telefonbeszélgetés alapján. Holnap lesz az első munkanapom, nagyon kíváncsi leszek. Meg még néhány hivatalos cuccost is el kell intézni, úgyhogy hosszú nap lesz. Szerintem még fel sem fogtam, hogy mi történik velem. Nyugis vasárnap délután van, és ha egy maroknyi német kölyök nem az ablakom alatt gyilkolná egymást (németül) akkor meg sem mondanám, hogy hol vagyok. Most még nyugi van, mindenki élvezi, hogy vehet egy szusszanásnyi levegőt a következő hét előtt.
A szobámról még nem rakok fel képet, mert elég rumlis, de majd ha teljesen az enyém lesz (és úgy tartom ahogy szeretném) akkor mindenképpen!

Puszkó!