Egyre ottonosabban mozogva

Eltelt a második hét. Gyorsan. Túl gyorsan! Vége van a transition-nek (a betanítási időszaknak), de nem érzem úgy, hogy hétfőtől készen állnék arra, hogy egyedül vigyem a dolgokat. Pedig ez lesz, úgyhogy a hétvégén lelki tuninng lesz:) Még minden lassan megy, bonyolultnak tűnik és ami a legrosszabb, hogy másokra vagyok utalva, sokat kell kérdeznem, nem tudok önállóan dolgozni. Igazából ebben a két hétben elég keményen dolgoztam azon, hogy mindent megtanuljak, megértsek, rengeteget kérdeztem. Megtanultam kérdezni!!!! Ami nagy előrelépés, mert szar érzés, ha te vagy a „hülye” a bandában. Szóval rá voltam kényszerítve, nem megy máshogy. És a kérdezés még csak egy dolog, meg kell érteni a választ is! Kezd kikristályosodni a német körülöttem. A munkával kapcsolatos szavakat hamar felszedi az ember, mert anélkül halott, de a körülötted lévő környezet az más. Ha nem hozzád beszélnek. Ha csak a beszélgetés közepébe kapcsolódsz be. De azt vettem észre, hogy már nem beszélnek olyan gyorsan körülöttem. Teljesen el tudom különíteni a szavakat, jó, a jelentésüket nem mindig tudom, de tudnám, mit keressek a szótárban. Amúgy csak néha szoktam szótárt használni (akkor is német-angolt), ha vmi levelet kell írnom/olvasnom , de ált akkor is csak azt a hülye névelőt kell keresni. Beszéd közben meg ugyebár nem működik. :) Megértem amit, mondanak, de ahhoz, hogy aktívan használni is tudjam a szavakat, ahhoz még idő kell és gyakorlás. Amúgy, hihetetlen, hogy az agyunk mire képes ilyen helyzetekben. Most főleg a németre gondolok, mert az angolt sokkal könnyebben használom, és már egyáltalán nem fáraszt le. Sőt, felüdülés és könnyebbség, ha hazaérek, és itthon angolul beszélek. Ha este beszélek valamelyikőtökkel magyarul, az azt jelenti, hogy 3 nyelvet használok egy nap! Nem, koránt sem megy tökéletesen, (szerintem a magyar sem annyira, mint illenék) de ez már közelít az elképzeléseimhez! Nagyon különleges érzés idegen nyelven beszélni. Ezt nyilván azért érzem különlegesnek, mert nem szoktam úgy meg, mint a magyart. Szerintem annyira nem is fogom, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet jól beszélni más nyelven. Ha meg különleges, az még jó is, nem? Úgyhogy tessék kipróbálni!!! :) Még egy dolog a beszéddel kapcsolatban külföldiában: nem engedheted meg magadnak, hogy fáradtságra hivatkozva ne tudd használni a nyelvet. Össze kell szedni a gondolataidat, különben hoppon maradsz. Ok, természetes, hogy hamar lefáradsz, de hamar regenerálódsz is. Ez a nyelvvizsga-dolog meg akkora önámítás, hogy csak na! Csak magunkat csapjuk be vele, nem tudom, miért kell ennyire!

Egyre többmindent ismerek meg a városból is. Mondjuk ez nehezebben megy, mint gondoltam. Rengeteg utca nyílik egymásból össze-vissza, nagyon hasonlóak és eléggé össze szokott zavarni. De végül is élvezem, mert nagyon izgalmas. Általában két mondat szokott elhangzani a fejemben: „jé, ez innen is itt van????” (boldog „aha” élmény) és „hogy az istenbe kerül ez már megint ide???” (kevésbé boldog „eltévedtem” élmény). De nem baj, nem sietek sehová! Mondjuk, ez ezért mehet nehezebben, mint gondoltam, mert eddig minden nap együtt mentünk dolgozni Dunja-val, (mivel a munkája mellett a szobáját is megöröklöm, mindenhova együtt megyünk) és nem voltam annyira magamra utalva és rákényszerítve arra, hogy feltaláljam magamat.

Ma azonban egyedül mentem dolgozni (már nem kell számolnom az ajtókat a cégnél:)), reggel még a postát is egyedül kellett megtalálnom, aztán átvenni egy csomagot (németül), aztán munka után gyalog indultam haza (egyedül, mert Dunja tovább maradt a saját dolgait elintézni, mielőtt elmegy) aztán az egyik német kollégám utánam jött az utcán, és együtt mentünk egy darabon, végig trécseltük az utat stb. Kis dolgok ezek, tudom, de nagy lépést jelentenek előre. És ezekért a lépésekért jöttem ide! Ja, ma reggel én segítettem egy néninek, hogy hogyan menjen a villamos-metróval. (mert nem tudom eldönteni, hogy melyik, de inkább vili, amelyik bemegy a föld alá) az egyik vonalat, amúgy telekom express-nek hívják, ami nem jelent mást szerintem, csak egy mozgó reklámot:)

A munkahelyen (meg azon kívül is) képzeljétek magázzuk egymást, ennek ellenére nagyon közvetlenek a németek. Igazából nekem vicces, főleg akkor, ha vkiről egy sor szigorú, hivatalos levélváltás után kiderül, hogy alig idősebb, mint te. :) De tetszik, olyan németes ez is. Hivatalos levelekben olyan szép mondatokat lehet kanyarintani. Ezzel egyidejűleg azonban a köszönés minden levél elején „Hallo Frau/Herr …” mondjuk az fura volt, hogy amit lehet e-mailben vagy telefonon intézünk el, (azt nagyon nem szeretem, mert szerintem ez a legnehezebb, de meglepően jól megy) Dunja a minap küldött egy levelet vkinek, hogy 2 perc múlva az irodájában lesz:) Igazából ebben csak a tiszteltet érzem, a távolságtartást nem. Szóval tetszik.

Tovább gyűrűzik a kolbász-mizéria is. Ahhoz már kezdek hozzászokni, hogy az étteremben a választható menük közül 1 mindig vmilyen kolbász, de hogy még a csoki-autómatában is legyen kolbi???? Vészhelyzet esetére???? Amúgy tök, jó, mert rengeteg salátát és zöldséget is lehet enni a menü mellett. Az viszont naggyon gáz, hogy szinte minden salátát megcukroznak. Ott van a fincsi nyers lilakáposzta és vmi cukros pác van rajta. De nem kell izgulni, már megtaláltam a cukormentes zöldségkombinációt. Variálni nem igazán lehet, de minden nap eldöntheted melyik íz domináljon:) A kávé errefelé überratyi, még keresem a kedvenc helyemet. A város tele van olasz éttermekkel, csak az a gáz, hogy amelyik igazi olasz az nagyon drága. De kedden betévedtünk az egyikbe (Rita: van Vapiano is!!!) Tök jó volt, mert sok kolléga is ott volt, szinte mindenki, akivel együtt dolgozok. Nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy mindenki idősebb volt nálam, jobban beszélt nálam németül, és jobban értett a munkájához. :) Mondjuk sanszos, hogy én értékelem túl a szervezeti hierarchiát, de nagyon klassz, hogy ilyen közvetlenek itt az emberek kortól és rangtól függetlenül. Hiába, „Leadership is action, not position” - éljenek az AIESECes szállóigék:)

A múlt héten volt egy Happy Hours elnevezésű rendezvény asszem csütörtökön, munka után. Azt mondják, gyakran van ilyen, szinte minden hétre jut valami. Ez központi épületben volt, ami valami kacsalábon forgó palota!!! Középen van egy hatalmas kivetítő, ahol a telekom részvények alakulását (Börsenentwicklung:)) mutatják szinte percre pontosan. Na meg reklámokat. Gyönyörű az épület tényleg, és van egy hat emelet magas aulája. Az igazat megvallva érdekes belülről látni egy multit. Egy multit, akinek semmi sem drága, aki bármit megtehet. És van egy olyan érzésem, hogy meg is teszi… Szerintem sok energiát és főleg pénzt fektet abba, hogy a dolgozók jó környezetben dolgozzanak, de ezzel csak megveszik őket kilóra. Nagyon tetszik, amit látok, de mielőtt magával ragadna, mindig eszembe jut, hogy mennyire utáltam, amikor a call centerben dolgoztam. Hogy miket meg nem tesz, hogy növelje a piaci részesedését… Ennek ellenére azért zsebre tettem a Welcome package-t, amit kaptam:)

Azt vettem még észre, hogy az idősek itt nagyon is fiatalosak. Rengetegen járnak biciklivel, nem dohányoznak az utcán és sokat nevetnek. Legalább is többet, mint Magyarországon. Mondjuk könnyebb is itt az élet. Az egyik reggel a buszon négy nagymama úgy csacsogott, mintha a Szex és New York sokadik évadja lett volna, jó volt rájuk nézni. Tetszik az is, hogy, vadidegen emberek szóba elegyednek velem. Ez azért lehet, mert az első percben kiderül, hogy külföldi vagyok, de azt vettem észre, hogy ettől érdekesebb vagyok a számukra. Ja, és mindegyik járt Magyarországon:)

Szóval izgatottan várom a hétfőt, lelkesedéssel és gyomorgörccsel, mert már egyedül kell majd helytállnom. Az mondjuk kicsit nehéz, hogy Dunja-t már mindenki megszerette, és mindenki hiányolja. Nem mintha nem örülnének nekem, meg az a pozíció ilyen, csak azért mégis nehéz… De remélem ez majd megváltozik, és engem is megszeretnek:)

Hát ennyi jutott eszembe így péntek este. Sokat tudnék még írni, csak nem sok időm van. Általában 6ig dolgozok, aztán meg van céges rendezvény van, vagy AIESECes, vagy a lakótársaimmal találunk ki valamit, szóval van, hogy éjfél után kapcsolom csak be a gépem. Még meg kell tanulnom, hogy hogy egyeztessem össze Magyaoroszágot, és Németországot. Ha vki tud erre orvosságot, az nyugodtam írhat. Én tudok: látogassatok meg:)

Igyekszem minél rendszeresebben jelentkezni és nem random Rátok zúdítani mindent.

Ui: Rita, köszönöm szépen a szót, az élvonalban kerültél vele:)

Pusszantás