Welome!

Szeretettel üdvözöllek Benneteket a blogomon, köszi, hogy beugrottatok:)

Pénteken érkeztem Bonnba és február végéig maradok. Na de hogy is jutottam idáig. No para, nem most fogok számot vetni eddigi életemről, csak írok pár sort az előkészületekről.

Erre az állásra azért jelentkeztem, mert megkeresett a TN manager, aki a form-ot cserélte, aki tulajdonképpen az elődöm is. És milyen jól tette!:) Egyszerre több szálon is futott az álláskeresés, és ez lett a befutó. Képzeljétek az Acceptance Note-ot csak akkor kérték el, amikor már megkaptam az állást és nagyon rugalmasan kezelték az igazolásokat is a hallgatói jogviszonyról. Hetekkel később tudtam csak elküldeni, egy a TOval vívott szívós gerilla harc után. Amúgy nevetséges, hogy mennyire elakad az amúgy is vacak ügyintézés, ha angol nyelvű dokumentumokról van szó. Hát van még mit fejlődni ezen a téren, de sikerült mindent elintézni. Az indulásig kb egy hónapom volt, szóval volt időm rendesen. Főleg, hogy Németországhoz semmi különös papírt nem kell szerezni, úgyhogy szépen kinyaraltam magam. Pesten is, Kalocsán is. Jaj, az albérletemből nagyon rossz volt kiköltözni, nagyon szerettem a pesti életemet, klassz volt ez a 3 év. Annyira, hogy néha el is bizonytalanodtam. De ilyenkor leültem és elkezdem olvasni mások blogjait (köszi Jaq és Boca) és elég hamar rámtört a mehetnék:) Meg hát mikor, ha nem most???

Annak ellenére, hogy majd 2 hétig egyedül voltam az indulás előtt, még is kellemes emlékekkel mentem el. Az utolsó előtti nap Ritával turistásat játszottunk Pesten, ami annyira jól sikerült, hogy még egy városnéző túrát is el akartak adni nekünk:) Végig sétáltunk a Duna-parton a 2es vili mellett, megkérünk idegeneket, hogy fényképezzenek le minket:), dögös olasz kávézó a fashion streeten... Jó volt ilyen szemmel nézni Pestet. Én mindig is imádtam ezt a várost, de most még szebbnek láttam.

Aztán kellemes az utolsó emlékem a külkerről is, mert néhány órával az indulás előtt olvastam Zsuzsi levelét az újabb TN-ünkről (gratula mégegyszer!!!) Köszönöm szépen mindenkinek, aki eljött a farewell partymra is, amit Annával közösen tartottunk a Szimplában. Orsi, klassz meglepi voltál és köszi a jó tanácsokat! Itt van néhány kép is.

Szóval kellemes emlékekkel indultam el. Péntek este negyed 10kor indult a gép (plusz fél órás késéssel az időjárás miatt), úgyhogy madártávlatból is a kivilágított várost láttam, tényleg gyönyörű volt!!! Hajnal 1re már az új lakásunkban voltam. Most 2 hétig együtt lakok az elődömmel Dunja-val, aki Horvátországból érkezett. Eddig tart ugyanis a transition, aztán egyedül leszek leány a gáton. A lakásban amúgy 5en lakunk. Most kb 10en vagyunk, mert mindenkinek vendégei vannak, barátok, barátok barátai, szóval nagy a nyüzsi. Íme a lakótársaim: Simona (Románia), Milen (Bulgária) Cristian (Peru, vele még nem találkoztam) és Harshal (India) Tök jó, mert van a közelben egy másik AIESEC-lakás is. Velük most fogok találkozni.

Ja, itt a muníció, amit vittem! Este meg is kóstoltuk a mézes-meggyes páleszt, ISTENI!!! Nagyon fincsi, gyümis, oda voltak érte. Én is, mondjuk:) Jó volt végre olyan pálinkát inni, amitől másnap nem kellett félni, hogy megvakulsz:) Meg a rudi sem hiányozhat!

Szombaton kicsit körbenéztünk a környéken, úgyhogy megvannak az első képek is Bonnról (és rólunk) Ja, az első Team Building-ünk az volt hogy elvittük a szemetet közösen a szelektív hulladékgyűjtőbe és bevásároltunk. :) Délután körbenéztünk a környéken. Szerintem nagyon szép a környék, nézzétek meg Ti is. Meséljenek a képek!

Ez a Rajna egy darabja:

Van ekkora tornyunk is, a DHL és a Deutsche Post osztozik rajta. Szegények.

Amúgy a város minden pontjáról látszódik.

Éjszaka kivilágítva is nagyon csini.

Van tó, meg park amiből nem hiányozhatnak a kacsák

Meg én sem:)

A fának az évgyűrűi mutatják, hogy mikor mi történt Bonnban. Ehhez képest az időszalag töriórán bakfity! Középkori pestisjárványtól kezdve tök sok minden rajta van.

Pl ilyen aprócska történelmi momentumok:)

Zene füleimnek!

Ez már egy kis sörkert, bonni sörrel (Sion Kölsh) állítólag csak ezzen környéken készítik, de a helyi specialitás mivolta mellett nekünk az is bejött, hogy 2 €!

Ja, bemutatom Nektek Milent!

Na ez a szobor a Blindengarten-ben van (egy kert a vakok számára) A virágok nevei ki vannak írva a simogatós betűkkel (nem tudom hogy kell írni a nevét) és gondolom meg lehet fogni a buxusokat, bár én láttam benne egy-két méhecskefélét...

A szobor amúgy azt ábrázolja, amikor ezek az emberek először találkoznak elefánttal. Mindegyikük más részét tapintja meg a fáninak és mindenki mást lát. Aki a lábát az fát, aki a fülét az levelet stb lát. Mindenki más valóságot teremt magának, az alapján h milyen ismeretei voltak előtte. Érdemes rajta elgondolkodni ugye?

Aztán van itt egy gyönyörű japán kert is. Nézzétek csak!

Van vízesés is!

















Amit meg is másztunk












Bemutatom Mara-t is, ő az egyik vendégünk
















University of Bonn. nem rossz mi?
A park túloldalán van az AIESEC irodájuk is:)

Hát ez a post jó hosszú lett, de remélem emészthető a képekkel. Most még csak kirándultam meg ismerkedtem, a munkáról még nem nyilatkozom a JD meg a telefonbeszélgetés alapján. Holnap lesz az első munkanapom, nagyon kíváncsi leszek. Meg még néhány hivatalos cuccost is el kell intézni, úgyhogy hosszú nap lesz. Szerintem még fel sem fogtam, hogy mi történik velem. Nyugis vasárnap délután van, és ha egy maroknyi német kölyök nem az ablakom alatt gyilkolná egymást (németül) akkor meg sem mondanám, hogy hol vagyok. Most még nyugi van, mindenki élvezi, hogy vehet egy szusszanásnyi levegőt a következő hét előtt.
A szobámról még nem rakok fel képet, mert elég rumlis, de majd ha teljesen az enyém lesz (és úgy tartom ahogy szeretném) akkor mindenképpen!

Puszkó!