Diwali - the festival of lights

Happy Diwali to all of my friends around the world!

Diwali, a fény ünnepe, az egyik legfontosabb hindu ünnep, az új év a hindu naptárban. Van néhány nagyon kedves indiai barátom, akik úgy döntöttek, hogy megosztják velünk ezt az ünnepet, úgyhogy ma indiai estet tartottunk. Nálunk. A Drachenfelsweg-i AIESEC lakások mindig is jó hírnévnek örvendtek, és erre már mi is rátettünk egy lapáttal:P

A Diwali-t 5 napon keresztül ünneplik a hindu Kartika hónapban újholdkor, ami a gregorián naptárban októberre vagy novemberre esik. A Diwali jelképezi a fény és a jó győzelmét a sötétség és a gonosz felett. Eredetét többféle történet is magyarázza (a wikipedia az összeset leírja, én inkább csak azt, amit nekem meséltek:P) Ilyenkor ünneplik Rama isten hazatérését 14 éves száműzetéséből és győzelmét Ravana démoni király felett. A monda szerint Ayodhya népe agyaglámpásokat gyújtott Rama tiszteletére végig a király útján, innen ered az elnevezés is. (row of lighted lamps = meggyújtott lámpások sora) Az üzleti világban (főleg India északi részén) ez egy új költségvetési év kezdetét is jelenti. Hey Lylla és Luca, az ünnep ötödik napján a testvéreket ünneplik!

Csütörtökön tehát nálunk gyűltünk össze ünnepelni. Nagyon jól sikerült, mindenki beleadott valamit. Mindenki hozott gyertyát, és az egész lakást körberaktuk velük.







Ketan és én főztük az indiai vacsit. Esélytelen, hogy a kaja nevét megjegyezzem, mert már egyszerűen megismételni sem tudtam, miután Ketan kimondta:)
Mandulából, kesudióból, répából főztük tejjel meg fűszerekkel. Otthon ezt tejberépának hívnánk:P Nagyon ficsi volt!




















A srácok rengeteg indiai kaját hoztak, úgyhogy mire mindent végigkóstoltunk új értelmet nyert a "bezabáltunk" kifejezés. Bye-bye Norbi:P


A lakásban mozdulni is alig lehetett, annyian voltunk. Ez volt a legjobb az egészben. 30-an!!! Rá sem fértünk egy képre:)






Ja, ez az én szobám, mondjuk most nem sok látszódik belőle

Lila dalra kelt egy nyakkendő

In medias res, kezdjünk most egy képpel. Azért, hogy könnyen össze tudjuk hasonlítani a fenti képpel. Hát igen, ősz van. De nagyon szép az ősz errefelé. Nem hiszem, hogy olyan nagy éghajlati különbségek lennének Németország és Magyaro. között, de ez az idei ősz hosszabb. Legalábbis az volt a tapasztalatom az utóbbi években, hogy az átmenet a tél és a nyár között kezd megszűnni. Szegény hóvirág épp csak kinyújtózott egy kicsit, és már fürödhettünk is a Balcsiban:) De az idei őszt jobban élvezem. Minden áldott nap rácsodálkozom a színes levelekre. Reggel már ködben és hűvösben megyek dolgozni, de minden nap 10 óra után egyszercsak besüt a nap az irodába! Ráadásul egy sárga épület van velünk szemben, ami mégjobban szétdobja a napfényt. Minden reggel, van egy pár másodperc, amikor a nap besüt az irodába. Mármint a nap az tovább is süt, csak amikor elkapom azt a pillanatot, amikor egyszer csak bejön a napfény, az csodaszép. Mert utána már megszokom, de az a pár másodperc, amikor a reggeli szürkeség eltűnik, az fantasztikus:)
Tudjátok mi jutott eszembe? Ez:

KÖRÚTI HAJNAL

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

Tóth Árpád a kedvenc költőm. Emlékszem, a gimiben, amikor Tóth Árpádot vettük, majd' meghaltam, hogy végre Pesten lehessek. És ha bármikor rosszkedvem vagy pocsék napom volt Pesten, csak eszembe jutott, ahogy "lila dalra kel egy nyakkendő" és minden bánatom elszállt. Meg láttam én már hajnalt a körúton:P A nagymamáméktól kaptam egy Tóth Árpád összes-t. Még az övék volt, nagyon régi, lehelletvékony papírokkal. Mindig az éjjeli szekrényemen tartom, hogy a kezem ügyében legyen:) (a szótáraim mellett:P és amikor hazaköltöztem, akkor az Economist-gyűjteményem is oda került:P) És milyen jó illata van! Régi könyv! imádom a könyvek illatát! Sajnos amióta idejöttem egy könyvet sem olvastam ki. Az összes könyvemet otthon kellett hagynom. Lehet, hogy lassan megpróbálkozok egy német könyvvel, de félek, hogy az még nehéz lenne. Angolul már nem egy könyvet kiolvastam, és már tudom élvezni, de németül még lehet, hogy kell egy kis idő. De az olvasás eléggé magányos tevékenység, én meg nem akarom magamra csukni az ajtót. De azért hiányzik.

Ma vasárnap van. A vasárnap a Starbucks Day. Általában mindig összefutok valakivel és együtt megyünk, de ma pont egyedül mentem. Reggel takarítás, aztán ebéd, aztán Starbucks. Szóval ma egyedül mentem, úgyhogy felkaptam egy Frankfurter Allgemeine Zeitung-ot és felfrissítettem az ismereteimet (és a szókincsemet:P) a pénzügyi válságról egy Vanilla Latte és egy Chocolate Cookie társaságában. (néhány hete egy tök jó pro/kontra cikket olvastam arról, hogy az államnak ki kell-e segítenie a bankokat vagy nem:P) Azután meg elmentem sétálgatni, egy kis dombra lecsücsülni (na jó, ahhoz már túl hideg van) és fényképezni. Merthogy, végre megjött a fényképezőm, amit rendeltem! Rengeteg képet csináltam. (főleg a Post Tower és az ENSZ épületéről, nem tehetek róla, imádom őket:P) De sikerült elmásznom ide is:

Beethoven szülőháza


















Hát igen, ilyenünk is van:)








Éééés....

London is all around me:

csak olyan mintha Londonban lenne, pedig nem ám:)







És íme a mozgó reklám, amit villamosnak is haszálnak:P

És ha már így visszakanyarodtam a munkához.









Ja, ki van írva a nevem az ajtóra:)







16-án végre volt egy meetingem az MC-vel nemzeti vezetőség az AIESECben). Még nem sikerült mindenkivel személyesen találkoznom, de szinte mindegyikükkel beszéltem már. Nos, a német MC 5 emeleten lakik. És a lift épp nem működik, tehát elég kellemetlen, ha valamit lent felejtesz és pl az ötödikről kell leszaladnod:) A meeting nagyon jó volt! A pikantériáját az adta a dolognak, hogy a meeting este 8-kor volt, ahová KÖZVETLENÜL munka után mentem... no comment... Ja, és még azt is bevállaltam, hogy németül tartsuk. Hát nem volt semmi, nagyon élveztem!!!
17-én pénteken ismét party volt, lakás avató. Az évszázad bulija volt, amire már hetek óta készültünk. A hétvége ezek után regenerálódással telt:P

21-22-én volt a bonni HB info estje, ahol az éredeklődőknek bemutatják az AIESEC-et. Természetesen minket is meghívtak, hogy reprezentáljuk a nemzetköziséget. Nagyon érdekes volt az info est, teljesen más volt, mint ahogyan mi csináljuk. Egyrészt, mert dúrván sok infót lenyomtak az AIESECről (kb egy fél nap AIESEC camp), másrészt pedig a My AIESEC Experience részt egy ex AI (AIESEC International) tartotta.:) Mondanom sem kell, mi, gyakik voltunk a legkezelhetetlenebbek. Folyamatosan minket kellett csitítani, végigröhögtük az egészet és felkajáltuk a fél international büfét, amíg szegény leendő newie-k a fejtágítást kapták, és a kérdés szekciónál igencsak próbára tettük azt, aki épp az adott session-t tartotta. That's FUN:) Szóval az est fő üzenete: GO TO EXCHANGE!!! :)
Azért a poénkodás mellett az is eszembe jutott, amikor 3 évvel ezelőtt a külkeren én ültem be az info session-re, és izgalomtól remegő gyomorral töltöttem ki utána a jellapot. (ja, Szabó Andi, akkor hallottalak először énekelni:P) És már akkor tudtam, hogy ez az én helyem! Sőt, igazábol, már akkor tudtam, hogy ez a nekem való dolog, amikor a külkertől megjött a papír, hogy felvettek és volt benne egy AIESEC flyer. Még mindig megvan:) És most én is gyakorlaton vagyok az AIESEC-kel. Még mindig alig hiszem el! Ez a legjobb dolog, ami történt velem! És rengeteg olyan embert ismerek, akik nálam sokkal-sokkal jobbal használták ki a rendelkezésükre álló időt. "The more you put in, the more you get back"
A most péntek viszont nem telt ilyen jól. Sikerült összevesznem e-mail-ben (munkaidőben) az egyik lakótársammal, Milennel. Hivatalos dologról volt szó, és lehet hogy én vagyok túl érzékeny, de nem szeretem, ahogy ilyen agresszíven, oroszosan rám támad. Úgyhogy két nap mosolyszünet után, most végre újra beszélünk, miután megkínált az sajátkészítésű bolgár sütijéből. Kenyérre lehet engem kenni kéremszépen. Na mindegy, a péntek elég vacak volt. Este Francisco-nak volt a búcsú bulija, megy vissza Mexikóba. (szerintem már meg is érkezett) Mondanom sem kell, ő volt az, aki elkésett. Mondjuk, mentségére, még az utolsó pillanatban is rengeteg munkája volt (még haza is vitt belőle!!) Nagyon fog hiányozni! Megígérte, hogy Januárban visszajön, de hát tudjuk milyenek a latinok, könnyen ígérnek, könnyen felejtenek:P De legalább partyztunk egyet! Érdemes a péntek estét ilyen "hasznosan" eltölteni, mert olyan jó szombaton úgy lustizni (és/vagy józanodni), hogy nem kell arra gondolni, hogy másnap dolgozni kell:)

És meg is érkeztünk a vasárnap estéhez. Most most van:) Régen nem szerettem a vasárnap estéket. Nyomasztott a hétfő, a "munka" , a hétköznapok terhe. Érdekes, most sokkal nagyobb felelősség van rajtam, mégsem nyomaszt. Igaz az utóbbi néhány hét elég stresszes volt, és előre láthatólag a következő hét is az lesz, de mégsem nyomaszt. Most tudom élvezni a vasárnap utolsó, nyugodt perceit, és nincs görcsben a gyomrom. Igen, holnap rossz lesz korán kelni, annak ellenére, hogy 1 órával többet alszunk. De most minek ezen agonizálni? Még előtte alszunk egyet...

"Et kütt wie et kütt"

A nagy hallgatásnak az az oka, hogy az elmúlt két hétben alig jutottam levegőhöz. Elmentem reggel 8 után otthonról és este 10 után értem haza. De ezt még mindig jó dolognak tartom. Igazából alvásra is sajnálom az időt Bonnban. De hát az néha nem árt. Az utóbbi két hétben eléggé besűrűsödött a munkám. És rájöttem valamire, ami elég nagy szívás: minél többet és jobban dolgozom, annál több munkám lesz. Mert a több gyakornokkal több a meló. Este, amikor szabadulok, akkor meg mindig van valami program, úgyhogy nem panaszkodom, zajlik az élet:) Az új mottóm: "It's better to burn out, than to fade away":P Zsinórban két olyan nap is volt, hogy be sem kapcsoltam a notebook-om. Az pedig jelent valamit:)

Mellesleg meg vagyok lepődve magamon. Sokkal több mindent bele tudok sűríteni egy napba és jobban be tudom osztani az időmet. És jobban ki is tudom használni. És élvezni. :P Mostanában tök sokszor jut eszembe "régen (értsd: otthon) tuti nem ezt csináltam volna" Szerintem többször le/megléptem volna akármilyen szituációból. Most jöttem rá, hogy ahogyan régen szerveztem a napjaimat, az hihetetlenül merev volt. Először legyünk túl a rosszon vagy a nehezén, aztán jön a "játék", hogy azt felhőtlenül tudjam élvezni. Így inkább lemondtam arról a jóról, ami a hivatalosan a rossznak szánt időben jött volna. (amúgy nem, nem vagyok betépve, 15 óra német sokkal ütősebb:P) Hát, lehet, hogy ez leírva zavaros, de nekem kristály tiszta. Azzal, hogy felhagytam ezzel a gondolkodással, sokkal szabadabb lehetek. Igazából nyitott vagyok mindenre, ami szembejön velem. Fel sem merül bennem, hogy a "do you feel like... Möchtest du... Could you help me..." kérdésekre a "nem" is egy opció. És igen, ebben egyrészt benne van, hogy elmegyek egy egész napos meetingre, úgy hogy a saját munkámmal munkaidőben 2x10 percben és egy 20 perces ebédszünetben (ami amúgy 1 óra lenne) tudok foglalkozni. De az is benne van, hogy egy éjszaka alatt 3 party meghívásnak teszek eleget:) Na, igen "better to burn out"...
"Et kütt wie et kütt" (jön, ahogy jön), ahogy errefelé tartja a kölsch mondás és "Take it as it comes" ahogy Jim Morrison mondja. Na ez a naggyon király érzés!
Ok, zárójeles pszichoanalízis vége.

8-án volt az a meeting, amire magával vitt a főnököm. Nagyon király volt, mert a Telekom palotába mentünk, annak is a legtetejére, ahol a managerek laknak. :) Ja, munkaidő alatt, a Telekom épületek között (van vagy 5 Bonnban) folyamatosan cirkálnak a merci kisbuszok, és szépen átvisznek egy másik épületbe, ha ott van dolgod:) A meetingen a cég gyakornoki programjairól volt szó. A vér is megfagyott bennem, nagyon durva volt látni, hogy mekkorában gondolkodhat ez a cég. Vagyis nem is a cég gondolkodik, hanem az emberek! Hihetetlen! Tök klassz, hogy én is bejutottam egy ilyen meetingre. Als ausländische Praktikantin! Ráadásul nem is ültem szépen csendben, mert hát a gyakornoki programról volt szó, meg az AIESEC-kel való együttműködésről, ami pedig az én szakterületem:) Na tippeljetek, lesz-e még egy gyakim:) Mellesleg enni nem volt időm, de este egy tripla + 1 (nem tudom, hogy hívják. quatro? az nem az audi?) szülinapi bulin borozni már igen. Ehhez az szerdához még az is hozzátartozik, hogy az egész délelőttömet azzal töltöttem, hogy az egyik gyakinak a szállás problémáját segítettem megoldani, (ami nyilván nem az én dolgom lett volna) Studtgart-ban!!!! És csak akkor volt szíves megérteni, hogy rossz ajtón kopogtat, amikor a szerződését az orra alá dörgöltem. Hamarabb kellett volna.

Csütörtökön volt az a kis buli, amit a mi részlegünknek szerveztünk. Bowling-ozni mentünk.





Ahol ilyen cipőm volt:P








A németek tudnak bowling-ozni... Nagyon durván jól... Én meg csak mázlista voltam és vagy elgombáztam az összeset, vagy egyet sem találtam el. (amúgy meglepően nehéz egyenesen gurítani) Ja, a legjobb, hogy délután 3-ra mentünk, úgyhogy kollektíve rövid munkanapot tartottunk! Aztán meg volt vacsi. Azt is mi rendeltük, úgyhogy a volt rák, füstölt lazac meg mindenféle más herkentyű, meg rendes kaja is:) Nagyon jót kajáltunk! Másnap persze olyan izomláz volt a kezemben és az ujjaimban, hogy nem tudtam kettőt kattintani az egérrel:)

Ja, a hétvégéhez érve jutott eszembe, a múlt heti kirándulásunk. Az úticél meghatározása a következőképp történt: "találkozzunk 8-kor a vonatállomáson és kitaláljuk, hogy hova menjünk" Na így jutottunk el Dortmundba. Hogy minek, azt a mai napig nem tudom. Talán, mert az volt a legközelebbi induló vonat. Majd töltök fel képeket, amint megszereztem őket. Aztán este Francisco-nál mexico-i vacsit csináltunk és este pedig egy német házibuliban kötöttünk ki.

Ezen e hétvégén pénteken nálunk volt egy kis találka. Miguel főzött nekünk igazi costa-rica-i vacsit, ami megint próbára tette az izlésvilágomat, mert eléggé elmosódott a határ az édes és a sós között:) De a desszert az sült banán volt sajttal meg vmi latino szósszal:) Képek jönnek:)
Azután Wu Zhong-ot ünnepeltük, aki új lakásba költözött. Ennek örömére volt 61 liter sör! De jó annak, aki szereti...De asszem kellett is ennyi, mert ennyi embert én még nem láttam összeverődni:) És utána még egy klubb-ba is eljutottunk szülinapozni. És tequila-zni:)

Csináltam néhány képet Bonnról megint. Szombaton 21 fok volt, úgyhogy kicsit csámborogtunk a Rajna-parton:















És van néhány kép az őszről is:









És itt lakom:

még egy Bonn-bon

Imádom ezt a várost! Megint fantasztikus idő van. Lehet szidni a német időjárást, de megvannak az előnyei is: még sosem tudtam ennyire örülni egy kis napsugárnak. Már nagyon ősz van, hűvös van és rengeteget esik. Reggelente ködben megyek dolgozni, de akkorában, hogy néha a DHL tornyot is alig lehet látni. (amit mellesleg látni lehet a kölni dóm tetejéről. Ez pedig fordítva is igaz ugyebár)
De tegnap nem így volt. Éjszaka esett az eső, úgyhogy reggel szikrázó napsütés volt. Na most éreztem először, hogy nem akarok dolgozni menni. Úgy csavarogtam volna egy kicsit a városban, jó lett volna egy kicsit kávézgatni és nézelődni, de hát szólított a kötelesség:)
Tök jó dolog történt velem tegnap. Laurita megkért, hogy csináljak egy újfajta kimutatást az cég gyakornoki programjáról, főleg az AIESECes részéről. Egy meetingre kellett neki, ami jövő héten lesz. Gyorsan kész lettem vele, hamarabb, mint gondoltam (és hamarabb is, mint Laurita gondolta:) ) És jól is sikerült a dolog, mert Laurita-nak is tetszett, sőt, azt mondta: "tudod mit, Krisztina? Te is jössz a meetignre!" Király! És ráadásul a cuccot beillesztettük a monitoring rendszerünkbe is, szóval alkottam valamit! Hey, I developed something!!!!

Munka után rohantam elintézni néhány dolgot, aztán kávéztam egy jót egy új német ismerőssel, aztán meg irány party. Mara-nak volt búcsú bulija, szombaton hazautazik. Vele voltam Berlinben és Párizsban, ja meg együtt laktunk egy hónapig:) Szóval volt mesélni. Bár az én farewell party-m még messze van (sok víz lefolyik még addig a Rajnán:P) de most először nekem is keserű görcsbe ugrott a gyomrom. Most, hogy már megvan itt a kis saját életem (amit imádok) és vannak új barátaim (akiket szintén imádok) kezdem átérezni más búcsú bulijának a boldog fájdalmát. Mert már nekem is van itt mit magam mögött hagyni. És igen, ez a boldog fájdalom. Mert valami vagyon jó volt, ami természetesem később is jó hatással lesz rád, és pozitív irányba változtatta az életed, és szép emlék marad, de mégis. Tovább kell menni. Bár a magam kis 22 évével még nem igazán akarom a számat jártatni, de a legszebb emlékeimhez nekem is ilyen kettős érzelmek fűződnek. Összetett ez a dolog, de ezek a legszebbek, ezek a "Na utoljára még egy nagyot!" Nehéz. És jellemformáló. Az pedig sosem árt!

A partyból viszonylag hamar, 1 sör után hazaértünk. Jaj, ne is mondjátok. Sör. Mert mi más legyen Németországban. Szóval fél 12kor már otthon voltam. Készültem aluszkálni, amikor egyszercsak haza állított Harshal (az indiai lakótársam) egy hatalmas embercsordával. Úgy döntöttem, hogy társaságommal én is emelem a hangulat fényét (meg az esély az elalvásra erősen a 0 felé konvergált) Úgyhogy pókereztünk. Fél 4-ig. 35 cent híján visszanyertem a 2€-s beugrót, szóval egész jól megy a dolog. Lehet, hogy kicsit hangosak voltunk, de én próbáltam csitítgatni őket. Ami sikert ebben elértem, azt mondjuk tönkrevágtam azzal, amikor pálinkát adtam nekik:P Nagyon jó kis este kerekedett ki. Az a tipikus, amikor azon röhögsz, hogy a másik röhög, aki meg rajtad röhög, szóval nem tudjátok abba hagyni:) Helyén van ezeknek a srácoknak az esze nagyon! Meg a szíve is! Úgyhogy nagyon szeretek velük lenni!

Október 3 pedig nemzeti ünnep Németországban. Der Tag der deutschen Einheit. Kelet- és Nyugat-Németország újraegyesítésének a napja. Szóval így csaphattunk csütörtök este büntetlenül egy jó kis bulit, és így van egy jó hosszú hétvégénk. És hál'istennek megint szép időnk van. Mindig azt hiszem, hogy most utoljára a tél előtt, úgyhogy igyekszem kihasználni. De, kérdezhetnétek, akkor hogy lehet, hogy a gép előtt ülök már megint? Haha, kint ülök az erkélyemen! De nemsokára rendesen kimegyek a szép időbe. Csak eszembe jutottatok:)

Egy jó szerda

Egy jó szerda. Érdekes, már-már törvényellenes, mert egész életemben utáltam a szerdákat, nem tudom miért. Na de ez most tök jó volt!

Mondjuk nem indult túl jól, mert az egyik menedzsernek nem sikerült interjúztatnia a leendő gyakornokait. Már két hete kiválasztotta azokat, akikkel ő is beszélni szeretne, és 2 hete pénteken azt mondta, hogy "jövő hétfőn" ő maga megkeresi őket. Na szerencséltlenek azóta nekem jajveszékelnek, ami mondjuk tökre érthető is, hogy még mindig semmi hír az interjúról. Úgyhogy azzal indult a napon, hogy udvariasan másokat zargattam.
Na a klassz dolog még délelőtt az volt, hogy tartottunk egy nagyon király állófogadást! A városból minden T-betűs részlegéből összegyűltek nálunk a HR-esek. Az ünneplés apropója pedig az volt, hogy átszervezték ezt a részleget, ami a mai napon lépett életbe, és mostantól hivatalosan Recruitment and Talent Service néven futunk. Yeeehaaa. Ez természetesen nemcsak Bonnt érinti, úgyhogy az ünnepélyes "megnyitó" egy nagy telefon konferencia keretében zajlott, a többi német nagyvárosban lévő központtal együtt. Nagyon klassz volt. Úgyhogy a kávé mellé ma pezsgő is becsúszott reggelire.
Ja, és kaptunk egy pofás kis füzetecskét, ami a részleg dolgozói szerepelnek. Az általános adatok, mint pl, hogy melyik városban dolgozik, mióta stb, az infó 10%át teszi ki. Olyan dolgok vannak benne, hogy hol szeretne élni, milyen erősségei vannak, mit tart fontosnak a közös munka során, mi a kedvenc zenéje, étele, könyve, ki a példaképe, mivel tölti a szabadidejét, mi a mottója, mit akart csinálni 20 évesen, hogyan akar élni 60 évesen, hogyan kezdődik egy jó munka napja, milyen háttere van a számítógépen stb. Ez szerintem tök jó ötlet, szívesen olvasgattam. A nagyfőnököm egy rock-sztár!:)))

A délután nagyon gyorsan eltelt, mert rengeteg dolgom volt. Kishíján kávézni is elfelejtettem:) Aztán rájöttem, hogy amikor az excell-ben dolgozom, az olyan, mint amikor két gép harcol egymással, szikrákkal és fémek csikorgásával. De akkor is én leszek a nyerő, én leszek az az egy, aki megmarad!:)

Munka után pedig Laurita-val és Judith-tal (ő egy német gyakornok, és együtt kezdtünk dolgozni) Zwiebelnkuchen-t sütöttünk (Judith-nál). Ez egy tipikus német kaja, egy vékony tészta, aminek a tetejére rengeteg hagymát sütöttünk egy kis pirított szalonnával és tejfölös szósszal. Úgy nézett ki, mint egy almás pite, csak tető nélkül. Nagyon fincsi volt! Mivel a mértékváltás egyikünknek sem volt az erőssége, két tepsivel is sütöttünk egyszerre:) Kapolcson ettem ennek egy gyengébb változatát (igen Rita, a lompos:P). Na, ez pont olyan, csak 1000rel felturbózva (nem szalonnával). És, mivel majd 3 órán keresztül készült, közel éjfélkor még betoltam egyet. Na, ezért még vezekelnem kell majd rendesen! Jó sok kört le kell majd rónom. A rózsafüzéren:) Ja, és megittunk 2,5 üveg Federweisser-t, ami a szőlőlé és a bor között helyezkedik el, apu imádnád!

Ja és mivel már október van, de még nem vettem bérletet, az újrahasznosított vonal jegyemet használtam. Az ellenőrekkel pedig épp elkerültük egymást, mert ők pont annál a megállónál szálltak ki, ahol én be. De legalább már megismerem őket. Tök jó, mert itt egyenhacukában járnak és nem csak menet közben tolják a fejedbe a karszalagjukat, amikor már késő lukasztani vagy kiugrani:)

Na pusszantás, el teszem magam holnapra. Előre láthatólag holnap hosszú napom lesz és csak későn fogok hazaérni. De mostanában több időt töltöttünk itthon esténként (meg hétvégén) úgyhogy rájöttem, hogy mégis csak az a jó, ha az ember úgy be van táblázva, hogy nem is tudja, melyik meghívásnak tegyen eleget:)