Lila dalra kelt egy nyakkendő

In medias res, kezdjünk most egy képpel. Azért, hogy könnyen össze tudjuk hasonlítani a fenti képpel. Hát igen, ősz van. De nagyon szép az ősz errefelé. Nem hiszem, hogy olyan nagy éghajlati különbségek lennének Németország és Magyaro. között, de ez az idei ősz hosszabb. Legalábbis az volt a tapasztalatom az utóbbi években, hogy az átmenet a tél és a nyár között kezd megszűnni. Szegény hóvirág épp csak kinyújtózott egy kicsit, és már fürödhettünk is a Balcsiban:) De az idei őszt jobban élvezem. Minden áldott nap rácsodálkozom a színes levelekre. Reggel már ködben és hűvösben megyek dolgozni, de minden nap 10 óra után egyszercsak besüt a nap az irodába! Ráadásul egy sárga épület van velünk szemben, ami mégjobban szétdobja a napfényt. Minden reggel, van egy pár másodperc, amikor a nap besüt az irodába. Mármint a nap az tovább is süt, csak amikor elkapom azt a pillanatot, amikor egyszer csak bejön a napfény, az csodaszép. Mert utána már megszokom, de az a pár másodperc, amikor a reggeli szürkeség eltűnik, az fantasztikus:)
Tudjátok mi jutott eszembe? Ez:

KÖRÚTI HAJNAL

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

Tóth Árpád a kedvenc költőm. Emlékszem, a gimiben, amikor Tóth Árpádot vettük, majd' meghaltam, hogy végre Pesten lehessek. És ha bármikor rosszkedvem vagy pocsék napom volt Pesten, csak eszembe jutott, ahogy "lila dalra kel egy nyakkendő" és minden bánatom elszállt. Meg láttam én már hajnalt a körúton:P A nagymamáméktól kaptam egy Tóth Árpád összes-t. Még az övék volt, nagyon régi, lehelletvékony papírokkal. Mindig az éjjeli szekrényemen tartom, hogy a kezem ügyében legyen:) (a szótáraim mellett:P és amikor hazaköltöztem, akkor az Economist-gyűjteményem is oda került:P) És milyen jó illata van! Régi könyv! imádom a könyvek illatát! Sajnos amióta idejöttem egy könyvet sem olvastam ki. Az összes könyvemet otthon kellett hagynom. Lehet, hogy lassan megpróbálkozok egy német könyvvel, de félek, hogy az még nehéz lenne. Angolul már nem egy könyvet kiolvastam, és már tudom élvezni, de németül még lehet, hogy kell egy kis idő. De az olvasás eléggé magányos tevékenység, én meg nem akarom magamra csukni az ajtót. De azért hiányzik.

Ma vasárnap van. A vasárnap a Starbucks Day. Általában mindig összefutok valakivel és együtt megyünk, de ma pont egyedül mentem. Reggel takarítás, aztán ebéd, aztán Starbucks. Szóval ma egyedül mentem, úgyhogy felkaptam egy Frankfurter Allgemeine Zeitung-ot és felfrissítettem az ismereteimet (és a szókincsemet:P) a pénzügyi válságról egy Vanilla Latte és egy Chocolate Cookie társaságában. (néhány hete egy tök jó pro/kontra cikket olvastam arról, hogy az államnak ki kell-e segítenie a bankokat vagy nem:P) Azután meg elmentem sétálgatni, egy kis dombra lecsücsülni (na jó, ahhoz már túl hideg van) és fényképezni. Merthogy, végre megjött a fényképezőm, amit rendeltem! Rengeteg képet csináltam. (főleg a Post Tower és az ENSZ épületéről, nem tehetek róla, imádom őket:P) De sikerült elmásznom ide is:

Beethoven szülőháza


















Hát igen, ilyenünk is van:)








Éééés....

London is all around me:

csak olyan mintha Londonban lenne, pedig nem ám:)







És íme a mozgó reklám, amit villamosnak is haszálnak:P

És ha már így visszakanyarodtam a munkához.









Ja, ki van írva a nevem az ajtóra:)







16-án végre volt egy meetingem az MC-vel nemzeti vezetőség az AIESECben). Még nem sikerült mindenkivel személyesen találkoznom, de szinte mindegyikükkel beszéltem már. Nos, a német MC 5 emeleten lakik. És a lift épp nem működik, tehát elég kellemetlen, ha valamit lent felejtesz és pl az ötödikről kell leszaladnod:) A meeting nagyon jó volt! A pikantériáját az adta a dolognak, hogy a meeting este 8-kor volt, ahová KÖZVETLENÜL munka után mentem... no comment... Ja, és még azt is bevállaltam, hogy németül tartsuk. Hát nem volt semmi, nagyon élveztem!!!
17-én pénteken ismét party volt, lakás avató. Az évszázad bulija volt, amire már hetek óta készültünk. A hétvége ezek után regenerálódással telt:P

21-22-én volt a bonni HB info estje, ahol az éredeklődőknek bemutatják az AIESEC-et. Természetesen minket is meghívtak, hogy reprezentáljuk a nemzetköziséget. Nagyon érdekes volt az info est, teljesen más volt, mint ahogyan mi csináljuk. Egyrészt, mert dúrván sok infót lenyomtak az AIESECről (kb egy fél nap AIESEC camp), másrészt pedig a My AIESEC Experience részt egy ex AI (AIESEC International) tartotta.:) Mondanom sem kell, mi, gyakik voltunk a legkezelhetetlenebbek. Folyamatosan minket kellett csitítani, végigröhögtük az egészet és felkajáltuk a fél international büfét, amíg szegény leendő newie-k a fejtágítást kapták, és a kérdés szekciónál igencsak próbára tettük azt, aki épp az adott session-t tartotta. That's FUN:) Szóval az est fő üzenete: GO TO EXCHANGE!!! :)
Azért a poénkodás mellett az is eszembe jutott, amikor 3 évvel ezelőtt a külkeren én ültem be az info session-re, és izgalomtól remegő gyomorral töltöttem ki utána a jellapot. (ja, Szabó Andi, akkor hallottalak először énekelni:P) És már akkor tudtam, hogy ez az én helyem! Sőt, igazábol, már akkor tudtam, hogy ez a nekem való dolog, amikor a külkertől megjött a papír, hogy felvettek és volt benne egy AIESEC flyer. Még mindig megvan:) És most én is gyakorlaton vagyok az AIESEC-kel. Még mindig alig hiszem el! Ez a legjobb dolog, ami történt velem! És rengeteg olyan embert ismerek, akik nálam sokkal-sokkal jobbal használták ki a rendelkezésükre álló időt. "The more you put in, the more you get back"
A most péntek viszont nem telt ilyen jól. Sikerült összevesznem e-mail-ben (munkaidőben) az egyik lakótársammal, Milennel. Hivatalos dologról volt szó, és lehet hogy én vagyok túl érzékeny, de nem szeretem, ahogy ilyen agresszíven, oroszosan rám támad. Úgyhogy két nap mosolyszünet után, most végre újra beszélünk, miután megkínált az sajátkészítésű bolgár sütijéből. Kenyérre lehet engem kenni kéremszépen. Na mindegy, a péntek elég vacak volt. Este Francisco-nak volt a búcsú bulija, megy vissza Mexikóba. (szerintem már meg is érkezett) Mondanom sem kell, ő volt az, aki elkésett. Mondjuk, mentségére, még az utolsó pillanatban is rengeteg munkája volt (még haza is vitt belőle!!) Nagyon fog hiányozni! Megígérte, hogy Januárban visszajön, de hát tudjuk milyenek a latinok, könnyen ígérnek, könnyen felejtenek:P De legalább partyztunk egyet! Érdemes a péntek estét ilyen "hasznosan" eltölteni, mert olyan jó szombaton úgy lustizni (és/vagy józanodni), hogy nem kell arra gondolni, hogy másnap dolgozni kell:)

És meg is érkeztünk a vasárnap estéhez. Most most van:) Régen nem szerettem a vasárnap estéket. Nyomasztott a hétfő, a "munka" , a hétköznapok terhe. Érdekes, most sokkal nagyobb felelősség van rajtam, mégsem nyomaszt. Igaz az utóbbi néhány hét elég stresszes volt, és előre láthatólag a következő hét is az lesz, de mégsem nyomaszt. Most tudom élvezni a vasárnap utolsó, nyugodt perceit, és nincs görcsben a gyomrom. Igen, holnap rossz lesz korán kelni, annak ellenére, hogy 1 órával többet alszunk. De most minek ezen agonizálni? Még előtte alszunk egyet...