Egy jó szerda

Egy jó szerda. Érdekes, már-már törvényellenes, mert egész életemben utáltam a szerdákat, nem tudom miért. Na de ez most tök jó volt!

Mondjuk nem indult túl jól, mert az egyik menedzsernek nem sikerült interjúztatnia a leendő gyakornokait. Már két hete kiválasztotta azokat, akikkel ő is beszélni szeretne, és 2 hete pénteken azt mondta, hogy "jövő hétfőn" ő maga megkeresi őket. Na szerencséltlenek azóta nekem jajveszékelnek, ami mondjuk tökre érthető is, hogy még mindig semmi hír az interjúról. Úgyhogy azzal indult a napon, hogy udvariasan másokat zargattam.
Na a klassz dolog még délelőtt az volt, hogy tartottunk egy nagyon király állófogadást! A városból minden T-betűs részlegéből összegyűltek nálunk a HR-esek. Az ünneplés apropója pedig az volt, hogy átszervezték ezt a részleget, ami a mai napon lépett életbe, és mostantól hivatalosan Recruitment and Talent Service néven futunk. Yeeehaaa. Ez természetesen nemcsak Bonnt érinti, úgyhogy az ünnepélyes "megnyitó" egy nagy telefon konferencia keretében zajlott, a többi német nagyvárosban lévő központtal együtt. Nagyon klassz volt. Úgyhogy a kávé mellé ma pezsgő is becsúszott reggelire.
Ja, és kaptunk egy pofás kis füzetecskét, ami a részleg dolgozói szerepelnek. Az általános adatok, mint pl, hogy melyik városban dolgozik, mióta stb, az infó 10%át teszi ki. Olyan dolgok vannak benne, hogy hol szeretne élni, milyen erősségei vannak, mit tart fontosnak a közös munka során, mi a kedvenc zenéje, étele, könyve, ki a példaképe, mivel tölti a szabadidejét, mi a mottója, mit akart csinálni 20 évesen, hogyan akar élni 60 évesen, hogyan kezdődik egy jó munka napja, milyen háttere van a számítógépen stb. Ez szerintem tök jó ötlet, szívesen olvasgattam. A nagyfőnököm egy rock-sztár!:)))

A délután nagyon gyorsan eltelt, mert rengeteg dolgom volt. Kishíján kávézni is elfelejtettem:) Aztán rájöttem, hogy amikor az excell-ben dolgozom, az olyan, mint amikor két gép harcol egymással, szikrákkal és fémek csikorgásával. De akkor is én leszek a nyerő, én leszek az az egy, aki megmarad!:)

Munka után pedig Laurita-val és Judith-tal (ő egy német gyakornok, és együtt kezdtünk dolgozni) Zwiebelnkuchen-t sütöttünk (Judith-nál). Ez egy tipikus német kaja, egy vékony tészta, aminek a tetejére rengeteg hagymát sütöttünk egy kis pirított szalonnával és tejfölös szósszal. Úgy nézett ki, mint egy almás pite, csak tető nélkül. Nagyon fincsi volt! Mivel a mértékváltás egyikünknek sem volt az erőssége, két tepsivel is sütöttünk egyszerre:) Kapolcson ettem ennek egy gyengébb változatát (igen Rita, a lompos:P). Na, ez pont olyan, csak 1000rel felturbózva (nem szalonnával). És, mivel majd 3 órán keresztül készült, közel éjfélkor még betoltam egyet. Na, ezért még vezekelnem kell majd rendesen! Jó sok kört le kell majd rónom. A rózsafüzéren:) Ja, és megittunk 2,5 üveg Federweisser-t, ami a szőlőlé és a bor között helyezkedik el, apu imádnád!

Ja és mivel már október van, de még nem vettem bérletet, az újrahasznosított vonal jegyemet használtam. Az ellenőrekkel pedig épp elkerültük egymást, mert ők pont annál a megállónál szálltak ki, ahol én be. De legalább már megismerem őket. Tök jó, mert itt egyenhacukában járnak és nem csak menet közben tolják a fejedbe a karszalagjukat, amikor már késő lukasztani vagy kiugrani:)

Na pusszantás, el teszem magam holnapra. Előre láthatólag holnap hosszú napom lesz és csak későn fogok hazaérni. De mostanában több időt töltöttünk itthon esténként (meg hétvégén) úgyhogy rájöttem, hogy mégis csak az a jó, ha az ember úgy be van táblázva, hogy nem is tudja, melyik meghívásnak tegyen eleget:)